A BBC 2003-ban, tizennyolc évvel a költő halála után forgatta le ezt a nagyjából egy órás dokumentumfilmet a háború utáni angol líra egyik legnagyobb, és minden bizonnyal legnépszerűbb költőjéről. A James Kent, Nicolas Kent és Ian MacMillan rendezte film idealizálástól mentesen mutatja be Larkin életét és pályafutását korabeli dokumentumfilm-részletek, valamint újabb interjúk és versbetétek segítségével.
Habár a This Be The Verse (magyarul Ez álljon majd a sírkövön, Várady Szabolcs fordításában) című költeményéből a BBC kisípolta a csúnya szavakat (ahogy ezt a Guardian újságírója alaposan körbe is járta), a film valóban kendőzetlenül beszél a költő nyomasztó fiatalkoráról, náci vonzalmú apjáról és önsajnáltató anyjáról, Larkin innen gyökereztethető megrögzött gyerekvállalás-ellenességéről, embergyűlöletéről és a nőkhöz fűződő ambivalens viszonyáról is. Mint mondják, „úgy tűnt, hogy egy mogorva öreg agglegény, egy hivatásos pesszimista, költészete pedig gyakran a bánatról és a halálról szól”, mégis Larkin írta az elmúlt évtizedek legszebb versét a halhatatlan szerelemről, An Arundel Tomb címmel (magyarul: Egy arundeli síremlék, Fodor András fordításában).
A filmben megszólal Martin Amis (akinek az apja Kingsley Amis volt nagyjából Larkin egyetlen barátja, és akivel a költő trágár és nőgyűlölő levelezést folytatott hosszú évekig), Andrew Motion, Douglas Dunn, valamint Larkin egykori ismerősei, munkatársai és szerelmei. A finom szövésű és visszafogott narrációjú film bevezet minket a „hulli remete” életművének mélységeibe, s azt is megérthetjük belőle, hogy mire gondolt Larkin, amikor azt mondta, „a depresszió olyan nekem, mint a tűzliliomok voltak Wordsworthnek”.
Philip Larkintól a Versumon korábban a Dublinesque című verset közöltük Babiczky Tibor új fordításában, illetve Fodor András korábbi változatában (Dublini képeslap) is.
