Michel Houellebecq

Szeretem a kórházakat

Szeretem a kórházakat, a szenvedés menhelyeit,
Ahol az elfeledett öregek szervekké válnak;
A rezidensek ezt gúnyosan és közönyösen nézik,
Miközben banánt majszolva vakaróznak.

A higiénikusan mocskos kórtermekben
Tisztán látható a semmi, ami rájuk leselkedik,
Különösen, amikor reggel sápadtan felülnek,
És sírva könyörögnek az első cigarettájukért.

Az öregek megtanultak halkan sírni,
Elfelejtettek gondolkodni, elfelejtettek mozogni.
Nem sokat nevetnek már, és néhány hónap marad
A végső fázisig,

Csak néhány, sokszor ismételt mondat;
Köszönöm, nem vagyok éhes, vasárnap jön a fiam.
Fáj a gyomrom, a fiam úgyis jön majd.
De a fiú nem jön, és a kezük szinte fehér.

Hajdu Levente

fordítása

A fordító külön köszönettel tartozik Ángyán Zoltánnak