szkafander (kivonat)
(skaphander [auszug])
és apránként átfésüljük az éjszakát,
a lángnyelveket és a szelet, az idegen
birtokot, melyek a történetek alapján,
tőlünk függetlenek / mégis mi vagyunk.
belénk ég: fából vagyunk,
szálkásan egymás mellett fekszünk,
éberen és a szénné égett gondolatoktól
kissé széthasítva / abbahagytuk,
mielőtt elkezdődött, a szimatolástól
tartva – legutóbb rajtakaptalak,
amikor befordultál / az emberek
között, tudod, a beszédfoszlányokban /
a szádat irányította
valami: idegesen mozgott
összevissza – valaki felnevetett
a tűznél, igen, akkor az jutott eszembe, talán
összetörtél
Lesi Zoltán
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.
