Ólafur Elíasson: I Believe (1992/2000)

terek, minden fényre nyitottan
(felder, offen für jedes licht)

 

mintha saját kontúrjaik
rajzolnák újra meg újra
helyzetük önigazolásaként
mintha nem lenne más csak a helyzet
a könnyedség, amiben a színek összegyűlnek
csíkokban, cakkokban, dőlő négyszögekben
mélység nélkül
mint valami átmeneti
lakk, amit körömmel lekaparsz
kép, amit egymásról őrzünk
anélkül, hogy értenénk

fordítása