Fotó: MTI/Balogh Zoltán

The Blaha

Elképzelem,
ahogy az odaszáradt húgy, cigarettahamu,
aszfaltba ragadt rágók,
barnás köpetek,
csövesek verejtéke és kihullott testszőrzete,
autókerekek nyoma, ember- és kutyaszar,
turisták gyomornedve és félig megemésztett utcai pizza,

mind a Dunából áradó párába áztatva

fejjel lefelé jön velem a lakásomba,
ahová belépve az ajtót kulcsra zárom magam után,
a szobámba, ahová betérek, miután csizmámat karanténba zártam az előszobában,
az ágyamba, ahol a városjárta zoknimat sem hagyom a lábamon,

de így is jön velem,
és mint a padlódeszka, amit a szú alattam fúr,
míg a végén a padló és én is csak korhadt kupac leszünk,
élelem és élőhely a blahának,
tehetetlen vagyok,
a blaha itt van a szobámban, és csápjai a vackomig érnek

fordítása

A vers az Észak folyóirattal együttműködésben jelent meg.