Titus Maccius Plautus

A hőzöngő katona

I. (tartalom)
Mohón kurvát lop Athénből a katona.
Indul szerelmes főnökét – aki külföldre ment –
Lármázni föl a szolga: elfogják hajón,
Ennek a katonának adják őt is át.
Sietve hívja a bosszt Athénből, s a falat
Gonddal átfúrja két szomszédos ház között:
Legyen szerelmeseknek átjáró. Az őr
Ormos tetőről lát meg két ölelkezőt;
Rászedik az őrt: ez a nő nem az a nő!…
Igyekszik rávenni a katonát Gyürkőc Feri,
Otthonába küldje babáját, mert övé
Szeretne lenni a vén szomszéd asszonya.
Unszolja a lányt: menjen! Ajándékozik…
S az öreg házában elcsípve szívja meg.

II. (tartalom)
Athéni fiatal egy kurvát szeretett,
S az őt szintén. A fiú Naupactusba ment
Követként. A katona ugyanezt a lányt
Ephesusba viszi erőszakkal. A fiú
Szolgája, hogy a hírt jelentse, hajóra száll;
Elfogják (s őt is a katona kapja meg).
A főnöknek ír, jöjjön Ephesusba. Repül
A fiú, és a szomszédban talál szobát,
Apai barátjánál. A két ház között
Falat fúr át a szolga lopva: nyíljon a
Szerelmeseknek összeköttetés. Iker-
Nővért kreál a lánynak. Majd a ház ura
Kiöltözteti pártfogoltját, hogy csábítsa el
A harcost, aki lépre megy, lagzit remél,
Elküldi a lányt; s őt, mint buja barmot, elverik.
ELSŐ FELVONÁS, ELSŐ JELENET

Ostromváry, Morzsarágó

OSTROMVÁRY GYŐZŐ
(kilép a házból és hátraszól)
Vigyázzatok, hogy pajzsom csillogóbb legyen,
Mint a tikkasztó nyári nap sugarai:
Hogy amikor közelharcra kerül a sor,
Az ellenségünk szeme fényét oltsa ki!
Mert meg akarom vigasztalni kardomat,
Nehogy jajgasson és siránkozzon, mivel
Sokat pihentetem, pedig szörnyen szeret
Az ellentáborból kolbászt aprítani.
De hol van Morzsarágó?

MORZSARÁGÓ
                                       Itt áll, a kemény,
Fifikás, fejedelmi férfi oldalán;
Ekkora hősnek Mars nem mondaná magát,
Bátorságát a tiédhez nem mérheti.

OSTROMVÁRY
Őt mentettem meg Seholis csataterén,
Ahol Izé tábornagy, legeslegfőbb hadász,
Neptun nagy unokája volt a fővezér?

MORZSARÁGÓ
Emlékszem, hogyne: színarany fegyverzetű
Vezér volt? Csapatát csak fél lélegzeted
Szétszórta, mint lombot, szalmát a förgeteg?

OSTROMVÁRY
Ez még mind semmi.

MORZSARÁGÓ
                         Herkulesre, semmi! Ha
Folytatnám… (félre) …azzal, mit nem csináltál soha.
Ha látott már valaki ennél hazugabb
Embert, s olyat, ki önimádásban nagyobb,
Rögtön legyek rabszolgája, hurcoljon el…
Csak ne volna itt elképesztően jó az ebéd.

OSTROMVÁRY
Hol vagy?

MORZSARÁGÓ
              Itt. És az indiai elefánt
Lábát puszta ököllel hogyan törted el?

OSTROMVÁRY
Mit, a lábát?

MORZSARÁGÓ
                  Combját akartam mondani.

OSTROMVÁRY
Pedig csak rálegyintettem.

MORZSARÁGÓ
                                          Polluxra, ha
Tiszta erődből ütsz: a bőrét, beleit,
Elefántpofáját átfúrta volna karod.

OSTROMVÁRY
Nézd, édesmindegy.

MORZSARÁGÓ
                                Nem is muszáj, hogy nekem
Meséld ezt, aki műsorodat ismerem. (Félre)
Hasam miatt tűröm a kínzást! Füleim,
Fülelnetek kell, hogy ne száradjon ki szám;
Mindig bólintanom kell, bármit hazudik.

OSTROMVÁRY
Hol is tartottam…?

MORZSARÁGÓ
                              Aha, én tudom, hol is.
Úgy volt, megtörtént, emlékszem.

OSTROMVÁRY
                                                       Mi?

MORZSARÁGÓ
                                                             Egykutya.

OSTROMVÁRY
Van…?

MORZSARÁGÓ
           Írótáblát kérsz? Tessék. Van tollam is.

OSTROMVÁRY
Szofisztikáltan érzed át a lelkemet.

MORZSARÁGÓ
Illik minden szokásod fejből fújnom, és
Mindig előre kiszagolnom, mit akarsz.

OSTROMVÁRY
Na, emlékszel már?

MORZSARÁGÓ
                              Emlékszem: százötvenet
Ciliciában, százat Sehonna alatt,
Harminc szárdot, hatvan makedón katonát,
Ilyen sok embert likvidáltál egy napon.

OSTROMVÁRY
Na, mennyi volt ez összesen?

MORZSARÁGÓ
                                                Pont hétezer.

OSTROMVÁRY
Pont ennyi volt. Jól számoltad ki abszolút.

MORZSARÁGÓ
Bár föl se jegyeztem, jó a memóriám.

OSTROMVÁRY
Polluxra, legjobb.

MORZSARÁGÓ (félre)
                              A bő táplálék segít.

OSTROMVÁRY
Míg ilyen jól számolsz, mint eddig: jót ehetsz,
És asztalomnál örökké ülhetsz velem.

MORZSARÁGÓ
Hát Cappadóciában az ötszáz katonát…?
Ha kardod nem tompa, egy csapással megölöd!

OSTROMVÁRY
Kis közlegénykék… Meghagytam életüket.

MORZSARÁGÓ
Minden halandó tudja, mondanom se kell,
Hogy a földön egyetlen Ostromváry vagy,
Győző, sőt győzhetetlen, hős és nagytökű!
Az összes nő imád, nos, nem véletlenül:
Olyan szép ember vagy. Tegnap a köpenyem
Majdnem széttépték!

OSTROMVÁRY
                              Mit mondtak közben neked?

MORZSARÁGÓ
Figyelj, faggattak: „Mondd, ez ugye Achilles?”
„A testvére” – biztattam. A másik közbeszólt:
„Castorom! Ó, de gyönyörű – mondta nekem –,
S milyen finom, nézd haja selymét, hogy ragyog.
Kik lefeküdtek vele, biztos boldogok!”

OSTROMVÁRY
Tényleg ezt mondták?

MORZSARÁGÓ
                                Könyörögtek, hogy akár
Istenszobrot, előttük elvezesselek.

OSTROMVÁRY
Mekkora teher, ha az ember túl jól néz ki.

MORZSARÁGÓ
                                                                  Ja.
Nem hagynak élni; kér, udvarol mindegyik,
Könyörög, hogy láthasson, hogy bejussanak!,
S parancsod kivitelezni nem jut időm.

OSTROMVÁRY
Ideje útba ejtenem a főteret,
Hogy akiket még tegnap összeírtam, a
Bitangoknak kifizethessem bérüket.
Mert nagyon szépen kért rá Seleucus király,
Hogy toborozzak csapatába zsoldosokat.
Jó, ezt a napot a királynak áldozom.

MORZSARÁGÓ
Na hajrá, menjünk.

OSTROMVÁRY
(az üres színpadon)
                             Utánam, csatlósaim!
MÁSODIK FELVONÁS, ELSŐ JELENET

GYÜRKŐC FERI
Az előadás tárgyát kell elmondanom,
Ha ébred jószándék figyelni bennetek;
Aki nem képes meghallgatni, tűnjön el,
Hogy jobban lásson, aki figyelni akar.
Most elmesélem, vajon miért jöttetek
Ma ünnepélyes helyre; s a játéknak, amit
Mindjárt eljátszunk, a címét és lényegét.
A darabnak Aladzón a görög neve,
Hetvenkedőként emlegetjük latinul.
A város Ephesus; itt él a harcos, főnököm,
Pofátlan hőzöngő, ki a főtérre ment,
A mocskos esküszegő, ez a fajtalan,
Ki azt állítja, hogy minden nő üldözi:
S ezért nagyon röhögnek rajta mindenütt…
Mivel a ribancok szájjal kényeztetik,
Ezért a legtöbb lánynak szája ferde már.
De nem túl rég alkalmaz engem, nem bizony;
Pont ezt szeretném nektek szétkürtölni, hogy
Hogyan kerültem volt uramtól épp ide.
Figyeljetek, most kezdem a történetet.
Athénban egy kiváló fiú volt uram,
Ki egy athéni luxusprostit szeretett,
S az őt viszont: első osztályú szerelem!
A fiú követségbe Naupactusba ment,
Mivel az államérdek így kívánta meg.
Ez a katona közben Athénba került,
És elkezdett sündörögni a lány körül.
De az anyját is simogatta szorgosan,
Borral, ékszerrel, finomsággal főzte meg,
A kerítőnő bizalmába így került.
Mikor pedig eljött az első alkalom,
A kerítőnőt átverte a katona,
Uram szerelmének anyját, mivel a lányt
Nagy titokban hajóra rakta, s bár szegény
Tiltakozott, ide Ephesusba hozta el.
Mikor hallottam, hogy elhurcolták, hamar
Hajót szereztem és indultam nemsoká
Naupactusba, a főnöknek jelenteni.
A nyílt vízen jártunk, mikor az istenek
Akaratából kalózok fogták el hajónk:
Így vesztem el, meg sem találva uramat.
A rabló ajándékba adott ennek a
Katonának. Mikor házába elhozott,
Megláttam itt gazdám athéni kedvesét;
A lány is engem, bár szemével jelt adott,
Nehogy szóljak hozzá; de később még akadt
Módunk, hogy sorsát a vállamon sírja el:
Athénba készül visszaszökni, ennyi tény,
Athénban élő volt gazdámat kedveli;
Senkit jobban nem utál, mint a katonát.
Ahogy megismertem a lány érzéseit,
Levelet írtam, lepecsételtem hamar,
S egy üzletemberrel Athénba küldtem el
Uramnak, aki pont ezt a lányt szereti,
Hogy jöjjön ide. Az nem nézte le szavam;
El is jött és szállást a szomszédban talált,
Egy jó öregnél, ki apja jó barátja és
Aki szerelmes vendégét kényezteti,
Minket tanáccsal és tettel biztat, segít.
Én pedig ott bent nagyszerű trükkel értem el,
Hogy találkozhassanak a szerelmesek.
Van egy kuckó, mit barátnőjének adott
A katona, oda nem lép be senki más;
E kéjes kuckóban átfúrtam a falat,
Legyen a nőnek átjárás: innét oda!
Tud róla az öreg, az ő tanácsa volt.
Van itt egy kollégám, komplett hülye, akit
A lány őrének állított a katona.
Rafinált fogásokkal, csellel hályogot
Vetünk szemére és olyanná tesszük őt,
Hogy amit lát a fickó, azt se lássa meg.
Ti értsétek jól a cselt: kettős szerepet
Játszik ez a lány nemsokára itt meg ott,
De bizony ő lesz mindkettő, ha színlel is.
Ravasz trükkel ejtjük pofára azt az őrt.
De nyikordul a szomszéd öreg ajtaja.
Ő lép utcára; itt a jó öreg maga.

Karsai György,Térey János

fordítása