Tom Schulz
Búcsú Gomerától
hagytuk egy órán át táncolni a
delfineket, mielőtt az akvafarm
fölmerült, mezzo-klakőrök Agfa
Coloron, húzták kötélen, s az ablakba
lógatták a farkashalat, hajlamos volt
locsogni, vitálbomba, mint mi, akik
szemantikailag illeszkedve az olíva
ligetekről lemondtunk, a vágy
paneljén, hajóraj-bú, lepikkelyezett
édesalgaevő, meleg tájak
iszapfürdőzője, azonos nyomvonal
Biarritzig, mi nem-pillangók
a sólepárlókból, e ponton ez
biztosan váratlan, szeretnék
pár szál bajszot az állatmaszk helyett
majd fújtatni, fújtatni, fújtatni
Have azucar, elmarták a vízpartot
martot mondtak, amint egyszerűen
elmállott, vigyázz, nincs leállósáv!
Míg szigonnyal verebésztünk az égen
magma folyt, el Teide emlékeztető
üzemmódban, feltöltődött kaktusz
filiálék, tövissel tele a hideg
tűlevelűek részlegéből nyilván, ízük
az üszkös magoké, Asbach 68, hippik
a telek szélén, gumicsizmában léptünk
az előülepítőbe, az apartmantelep
az volt a szolid amortizálható ingatlan,
melyről hallottunk, vágócsíkok a gránit
rögön, vagy mi is volt az, magába
hurkolódott a vízi elefántok
szignálja, akik éjjel a szupermarket
bárkát elhagyták
Forczek Ákos
fordítása
A vers eredetiben itt olvasható.