Tudtam, hogy szeretlek, amikor megmutattad nekem a Minecraftvilágodat

Nem a fejjel lefelé fordított keresztek a kastélyodban,
vagy a magányos, óriási cigaretta miatt, ami az égen parázslott.

Körbevezettél, és én a tarkódat néztem,
hirtelen hatalmasodott el rajtad a tudat,
hogy túl vagyok azon a ponton, ahonnan még ki lehetne menteni,
a virtuális szélben rezgő erdő sötét pixelei közül
távoli pánsíp zenéje száll a hangfalaidból,
nem az van, hogy nem szerettelek volna előtte
csak – vannak dolgok, amiket nem lehet kimondani
és érzések, amiket ha túl korán fejezel ki
és a felszínre erőszakolod őket, megvakulnak
& ezért jobb, ha visszafogod vagy kivárod őket
& nem mondod ki hangosan a nevüket, mígnem az elhallgatás feszültsége miatt
már képtelenség visszatartani
és az a testben talál utat
mint a lángoló mezőn át veszettül menekülő egerek.

A vonat eltűnik a föld alatt majd felbukkan újra
A cigaretta szétszórja az égen tétova rákjait

Odakint az ég pólóágyúként lövöldözi szét a mélykék árnyakat
És tavasz hullámzik a szélben akár a wifi

Amikor nyomorultul éreztem magam jöttél és kártyatrükköket mutogattál
Amikor telihold volt a bokorba pisiltünk, mint az állatok
Alvás közben úgy nézlek mint a biztonsági őr, aki egy híres festményt
bámul a zseblámpa fényénél
kísérj el a térképed szélén a temetőbe
semmi se bánthat téged még én sem

fordítása