Antonio Spagnuolo

Tükör

Kiolthatatlanul visszatérő mozdulatod
elsimítja a gondot az arabeszkek rajzolata,
és a nektárral teli amforák között,
a villámlón színes látomásokban,
új képzelgésekről mesél, hanglejtést váltva,
hogy végül megtörje a tükröt is.
Kivésem alakod, a várakozásra hurkot kötök.
Finom fonál, melynek csak egy iránya van,
vonala, mint a kód, befonja álmom,
váltakozó lépted az elveszett
harmóniák gyér suttogásában.
Az időnek délkörei vannak ebben
a nagy várakozásban, eltorzítják arcom.

Kerber Balázs

fordítása