Federico Italiano

Utóirat Joszif Brodszkijnak

Ott születtem és nőttem föl a piemonti rizsföldek közt,
ahol apró hullámok csíkozzák
a téglalapok és trapézok tökéletességét:
innen a ritkás rímek,
a keményítő hangja, mely védelmezőn bevonja
a törékeny, érző buborékot.
A síkság nem végtelen, ez a derűs ég tanulsága:
a romentinoi hídtól kezdve, az Alpok és a Rosa,
mind a mítosz lehetőségét igazolják,
a gazdagságot, túl azon, ami mindennapi.
Minthogy nem a sikságból,
hanem a hegyek arcvonalából értettem meg,
tőlük tanultam a maummut tiszteletét.
Egy jéglemez, mely fennmaradt a Pleisztocén óta,
Ez az Én: egy vízben fogant Mi,
átszivárog a határok alatt,
mint Ticino, a csempész,
a svájci ideavilágból a Pó menti vezeklésbe.

Závada Péter

fordítása