Útszéli fasorról fasorra gurul a fejem

mint egy ördögszekér

mint egy labda

levált kezeimből

tavasszal ibolyák sarjadnak

lábaimat

kutyák és macskák hordják szét

a vérem

újfajta vörösre festi a világot

embervér a Pantone-skálán

csontjaim

a földbe igyekeznek

váz lesz belőlük

átlőtt fegyverem

elrozsdásodik

szegénykém

váltóruhám és felszerelésem

átadják a frissen toborzottaknak

csak a tavasz jönne már

hogy végre

kinyílhassanak az ibolyák.