Vannak lányok

Vannak lányok, akik nem tehetnek róla; meggyújtott csillagszórók,
forróvérűek, félmeztelenek a tél mélységeiben,
mozgó vonatokat taggelnek dühük fényes jelvényeivel.
Láttam tetovált torzóikat: sólymok, hattyúk, meteorrajok.
És beárnyékoltam titkos randevúikat,
éjhosszan, ösvényeken sétálva és szállva
tapogattam ki, mint vénákat szokás,
az erdő testén keresztül,
merre próbálgatják új szárnyaikat,
kegyetlen irgalmukkal erőre kapva,
amilyet még senki sem látott a férfiak városaiban.
Túléltek rágalmat, gyalázatot, mindenféle száműzöttséget,
lecsapnak a fák tetejéről, ahol gubbasztottak,
pókhálóból és galambtollból szőtt köntöseikben.
Kihúzták az élő gyermeket a lángok közül,
és felkészültek, hogy átveszik az irányítást
a bekövetkező apokalipszis során.
Úgy értesültem, némelyik lány valójában fiú; némelyik madár,
némelyik pedig nyálukat csorgató oroszlánokkal körülvett oázis. Látod,
megnevezni sem tudom őket,
holott egyikük az én szememen keresztül néz épp most is,
egyikük éppen leírja mindezt fénytől roncsolt ujjakkal.

fordítása