fekete a nap a dombok között, a folyó fehér áramlása néma. egy fuvallat bőröd képét rajzolja üveges szememre, hallójáratomban lélegzeted. a szemben, mely odaát a dombról néz le, vak rángás vagyok a parton, a táj felvillanása.

a messze látó tekintet minden irányba csillapíthatatlan. a pillantást kőről kőre hordozza az elvékonyodó táj. itt szétrebbennek a fák, a kövek szorosan a sziklának feszülnek. itt szántások gyökerezik a földet, törékeny testek üvöltenek csendesen. a tekintet messze lát és csillapíthatatlan. a nap mögött egy ősibb fény.

vihar a tested elvonja tőlem a levegőt. körülötted forog minden gondolat érted vagy ellened az alacsony légnyomásban. becsukom a szemem, meztelenül állsz a tó partján, a szemkörnyéken mosolyod összeráncolja a bőrt. ha becsukod a szemed, egy kiszáradt fekete tájat látsz, fehér testem meztelen a tó partján. szemedben hideg tompítatlan fény. és tested ha megnyílik is nekem a homlok zárva tart.

a parton bor tolul a bőrömbe a bőrödbe, test testbe csúszik, csendes az este. lélegzet siklik a nádason. kezemben csupasz lábfejed félénk madár, ráng, a seb vékonyan kérges, még nem gyógyult. a táj elsötétül a retinán. a bőrödön marad egy fénykép a lombokon átszűrődő napsugarakról.

beszivárog a szembe a tengervíz, a só megkérgesedik a bőrön. a szemben oldott sószem villanást szúr a látképbe. egy sirály zuhan a kékségbe a parti sziklafal fölött. vijjogása lélegzetednél halkabb, a szikla puha, mint a bőröd.

semmi a szikla csípőd nyomásához képest. zavaros hideg szemedhez képest semmi az ég. a kezemet tiszta vízbe mártom, a víz betolul a bőrömbe. a kezemet vízbe mártom. nekem semmi a tenger a kézhez képest amely öledtől nedves.

csak szemnek és fülnek lenni, és bőrnek lenni bőröd és bőröm között. nyelvnek lenni, és a nyelven olvad az alumínium. a napba pislogok, vakfoltok szurkálják a látképet. véredben a só tengeri só, a mész a homlokodban szikla. a nyelv sirályvijjogást formál.

a tengervíz kimossa a húst, vonásokat vés a bőrbe, kimossa őket, megrajzolja és kimossa. kezed a bőrömön csontokat érez a bőr alatt, a csontok alatt az arcot. kezed a bőrömön vonásokat vés a bőrbe, megrajzolja és kimossa, megrajzolja és kimossa.

a légút szabad, a só beeszi magát a nyálkahártyába. a víz simára csiszolja az üreget. szarvasok sótömbjévé lesz tested. ég felé kerekített ajkak, tisztára nyalt üreg. sivatagomba fektetlek, megnyúzlak, elemésztelek. szavaim, hogy lenyúzzanak, tested kiperzseljék.

a ragyogásban zsong kiszáradt tested, hüvelykujjam bőröd sósivatagán siklik. a szövetben egy villanás képeket éget a bőrbe. a ragyogásban zsong kiszáradt tested, képek villannak bőröd sósivatagán.