W. S. Merwin

Tölgyidő
(Oak Time)

Messze a viharok mint a régi idők amikor még nem voltam itt
és nem kószáltam kint a kiserdőben sem az évszakok során
néhány tornyosuló ősöreg tölgy kidőlt
csak az utolsó vének álltak ott míg elfolytak a háborúk
lassút jártak a jéggel mikor még nem fedezte fel őket az idő
tökéletes anyaguk törmelékében ezek a régiek
már csipke- és szederbokrok vadcseresznye csalán
és kusza borostyán elmúlást jósló
szemfedője alatt az árnyékba roskadva hevertek amit
egykor saját magasra emelt koronájuk nyújtott
melyben a fülemülék nappal is daloltak
s tehénkolompok visszhangoztak a nyár hosszú hajnalán
a borostyán tudta jól ó a bölcs borostyán
nem tévedett még sohasem milyen kevésnek tűnik e néhány madár
a csűrből többé nem engedik már ki az állatokat
hogy kint töltsék fejés után az éjszakát legelve
egy sincs már a faluban Edouard sincs már itt
aki előttük járt egész az utolsó napig
a még zöldellő útmenti diófákat figyelve
mikor a bagoly még a nagy tölgyekről lesett és az éjben
szinte hallom még most is azt a rókát ahogy ugatott és eltűnt

Mohácsi Balázs

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.