Wisława Szymborska

1973. május 16.
(Dnia 16 maja 1973 roku)

Egy nap a sok közül, amely
már nem mond semmit.

Hova mentem ezen a napon,
mit csináltam – nem tudom.

Hogyha a közelben bűntényt követnek el
– nekem nem lett volna alibim.

A nap felragyogott majd kihunyt
figyelmem ellenére is.
A Föld forgásáról
nem tesz említést a noteszem.

Inkább gondoltam volna,
hogy egy időre meghalok,
mint, hogy éltem, szüntelen,
semmire sem emlékezve.

Hiszen nem voltam szellem,
lélegeztem, ettem,
sétáltam, lépéseimnek
még volt hangja,
és ujjlenyomatom is
ottmaradt a kilincseken.

Tükörképemet láttam.
Hordtam valami rongyot, ilyen-olyan színben.
Néhány ember biztosan látott.

Talán ezen a napon
találtam meg egy korábban elveszett dolgot.
Talán később elvesztem, amit megtaláltam.

Tele voltam érzésekkel és megérzésekkel.
Most ez minden,
akár a zárójelben a pontok.

Hol rejtőztem el,
mibe temetkeztem bele,
nem is lenne rossz csel,
hogy saját szemem elől is eltűnjek.

Felrázom az emlékeimet –
talán amik azokon az ágakon
évek óta nyugszanak,
izgalomba fognak jönni.

Nem.
Őszintén túl sokat követelek,
csupán egyetlen másodpercet.

Nagypál István

fordítása

A vers eredetiben, illetve Stanislaw Baranczak és Claire Cavanagh angol fordításában itt olvasható.