Christian Bök (1966, született Christian Book) kanadai konceptualista és hangköltő. Leghíresebb műve a hét éven át írt, végül 2001-ben megjelent Eunoia, amelyben egy-magánhangzós verseket ír, minden magánhangzónak egy-egy ciklust szentelve. (Ebből aztán ilyen – pl. eszperente – mondatok is megszülettek: „Enfettered, these sentences repress free speech.” [Bilincsbe verve, ezek a mondatok elfojtják a szólásszabadságot.] Talán mondani sem kell: az életműve voltaképpen fordíthatatlan.) Elképzelése szerint könyvével azt bizonyítja, hogy minden magánhangzónak sajátos személyisége van, illetve írásaival képes az angol nyelv rugalmasságát demonstrálni.

Mindenképpen ajánlott érdekesség a videóban: (a 36. percnél) felolvassa – állítása szerint – élete első szerelmes versét, amellyel a saját magának szabott kötöttségek miatt öt hónap kitartó munka árán készült el. A tizenkét szótagos alexandrinusokban írt, szabályos rímképlettel nem bíró, de belső rímelésű szonett minden sora 33 betűből áll, a sorok első és utolsó betűiből is összeolvasható egy-egy akrosztichon, melyek a dedikációt tartalmazzák, ráadásul a vers John Keats When I Have Fears That I May Cease to Be [Vas István fordításában: Ha félelem fog el, hogy meghalok] című szonettjének – amely Bök kedvesének kedvenc verse – tökéletes anagrammája. E kötelmek megismerése tovább árnyalhatja elképzelésünket Bök elképesztő költészetéről.

Egy másik izgalmas projektje a több mint egy évtizede futó, s több mint százezer dollárt felemésztett Xenotext – melyről a videó utolsó harmadában, immár kérdésekre válaszolva részletesebben is beszél. Bök számos tudóssal konzultálva, a biotechnológiát kitanulva azon dolgozott és dolgozik, hogy egy, a legextrémebb környezetben (az űr fagyos vákuumában, halálos sugárzásnak kitéve stb.) is túlélő, tehát poliextremofil baktériumba olyan génszekvenciát írjon, amely az ő versét tartalmazza. Ezzel szerinte halhatatlanná tenné a költészetét. De a projekt nem csupán erről szól, hiszen a genetikusok már régóta kísérleteznek a DNS-ben tárolt üzenetekkel. Bök génszekvenciája a baktériumot képessé teszi a vers elolvasására és arra, hogy az versben válaszoljon. A kísérlet az E. coli baktériummal már sikerült (ennek eredménye a 2015-ben kiadott Xenotext Book 1 című kötet), azonban a kiszemelt, mindent kibíró élőlény, a D. radiodurans volna. A videóban Bök arról számol be, hogy itt is közel járnak a sikerhez: az organizmus a Bök által a génszekvenciájába írt vers és parancs hatására megalkotja a saját válaszversét tartalmazó proteint, azonban rögtön le is bontja azt. Ahogyan Bök önironikusan fogalmaz, egyelőre még csak a halhatatlan kritikust sikerült megalkotnia, a halhatatlan költőt még nem.

Mi mindenesetre drukkolunk neki.