“Mit tettél a rád bízott kerttel?”

“Ian McCallum vagyok és a vadonból jöttem.” Carl Sandburg egy versét idézve indítja lírai elemekkel és szavalásokkal fűszerezett előadását. A dél-afrikai származású McCallum polgári foglalkozása szerint pszichiáter és analitikai pszichológus, emellett természetvédelmi aktivista, író és költő. Szerinte lehetetlen lenne meghatározni az identitásunkat az életükben szerepet játszó tengerek, folyók, tájak és állatok nélkül, azonban jó ideje már a tudósok figyelmeztetéseire sem figyelünk fel. Szerinte mostanra már csak a költők óvó szava maradt számunkra. De mégis hogy várhatnánk el egy rímtől, metaforától vagy hasonlattól, hogy az bárki életét is megváltoztassa? McCallum előadásában erre a kérdésre is választ ad.

Le kell szögeznünk, hogy nem áll túl jól “kicsiny kék oázisunk” jövője, ha már tényleg csak a költők haragja és törődése rázhat fel minket, amikor a világ legnagyobb országai sorra mondják fel a globális klímaegyezményeket (vagy egyáltalán nem is hajlandók aláírni őket). Felelősek vagyunk minden egyes kipusztított erdőért és kihalás szélére sodródott fajért, és sürgősen el kell kezdenünk máshogy gondolkodni, máshogy élni és olyan vezetőket választani, akik nem támogatják a környezetszennyezést és a természetvédelmi területek beépítését. Legalábbis ha azt szeretnénk, hogy a költőink a jövőben ne csak az erdők hűlt helyéről és a kipusztult fajok után maradt űrről írjanak. Mindehhez jó kezdet lehet Ian McCallum gondolatébresztő előadása.

Az elmúlt hetekben a Versum szerkesztői és fordítói egy antropocén/ökopoétikai blokk összeállításán dolgoztak: vagyis összegyűjtöttek néhány verset, amelyek felrázhatnak minket. A következő hetekben ezeket olvashatjátok majd.

Az előadás angol nyelvű. Felirat angol, francia, olasz, portugál, spanyol és szerb nyelven érhető el hozzá.