“Pillantásod legérzékenyebb sarkában ülök / Mozdulatlan szempillák meredt csendje alatt” – a chilei Vicente Huidobro Altazor című avantgárd költeményéből a második ének egy újabb részletét Szolcsányi Ákos fordításában közöljük

“Túlél talán a gondolat egymaga úgy is, / hogy nincs, aki gondoljon” – két vers a Nobel-díjas olasz költőtől, Eugenio Montaletól Babiczky Tibor fordításában.

Altazor (részlet)

Megkérdezlek újra
Megnémulnál hogy Isten adott neked ilyen szemeket?

Enyém mindentől megvédő hangod
A szívveréseid keltette hang
A hang amibe az örökkévalóság zuhan
És foszforeszkáló szférákra törik
Mi lenne az élet ha nem születtél volna meg?
Köpenye vesztetten didergő üstökös

Mint könnycseppre elfelejtett könyvben találtam rád
Neved előre éreztem magamban
Szálló galambok zajából képzett neved
Más magasabb életek emlékét hordod magadban
Egy ki tudja hol összeszedett Istenét
És legbelül emlékszel rá hogy te voltál
A tavalyi madár a költő szögén

Elsüllyedt álomban álmodom
A copfba fogódó hajtól lesz nappal
A szétbomló hajtól lesz éjszaka
Az élet a feledésben szemléli magát
A világon egyedül a te szemeid élnek
Az egyetlen fáradhatatlan bolygórendszer
A magasba horgonyzott derűs bőr
Minden hálótól mesterfogástól idegen
Saját jogán elkalandozó fény
Mögötted az élet félelmet érez
Mert te vagy mindenek mélysége
A világ fenségesen teljesül be lépteid nyomán
Hallani ahogy az égből könnyek hullanak
És a szendergő lélekben eltörlöd
Az életbenlét keserűségét
Elsúlytalanodik hátunkon a bolygó

Örülök ha a hajadban zajongó szelet hallom
(Messziről megismerem azt a zajt)
Amikor a hajók inognak és a folyó fatörzseket vonszol
Húslámpa vagy a viharban
Hajad a széltől vitorlaként feszül
Hajad ahová a nap legjobb álmait keresni jár
Örülök ha magadban látlak a világ díványán
Mint egy álmatag hercegnő keze
Szemeid egy szagokra hangolt zongorát idéznek
Lázrohamitalt
Lassan illatát vesztő virágot
Szemeid meghipnotizálják a magányt
Hogy olyan lesz mint katasztrófa után tovább forgó kerék

Örülök ha nézlek amikor azt
A vízfenékre törő fénysugarat hallgatod
És sokáig, hosszasan tűnődsz
Hány csillag jutott át a tenger szitáján
Olyankor semmiben nincs hasonló érzés
Még egy szelet esdő árbocban sem
Még a végtelent tapogató vak repülőgében sem
Még a sirámon alvó csontig lesoványodott galambban sem
Még a lecementezett szárnyú szivárványban sem
Még ha egy verssor ívénél is szebb
Az éjjeli hídként lélektől lélekig nyújtózó ívnél

Bárhova nézek az az ív sarjad onnan
Felszegett fejjel
És minden hajszálával a szélbe
Szebb vagy mint csikó nyerítése a hegyen
Mint egy egész lelkét szökni engedő hajó szirénája
Mint világítótorony ami a ködben keres valaki menthetőt
Szebb vagy mint a szél átjárta fecske
Nyári tenger moraja vagy
Nyüzsgő és ámuló utca moraja vagy

Dicsőségem a te szemeidben van
Szemed fényűzésébe benső ragyogásába öltözött
Pillantásod legérzékenyebb sarkában ülök
Mozdulatlan szempillák meredt csendje alatt
Szemeid mélyéből jóslat támad
Pupilláidon óceáni szél kelt hullámokat

Semmi sem fogható a jelenléted hagyta magok legendájához
Ahhoz a hanghoz ami egy halott csillagot keres hogy újraélessze
Hangod birodalmat támaszt az űrben
És az a benned kelő kéz mintha napokat készülne aggatni az égre
És az a végtelenbe világokat író nézés
És az a végtelen fölé mormolást hallgatni hajló fej
És az a láncolattá fűzött utakat ünneplő láb
És azok a szemhéjak ahová kivonszolják magukat az éter szikrái
És az az ajkaid orrsudarát duzzasztó csók
És az az életed felségjeleként lobogó mosoly
És az a melled árapályát szabályozó öled árnyékában alvó titok

Ha meghalnál
A csillagok égő lámpájuknál is
Eltévesztenék az utat
Mi lenne akkor a világegyetemből?

fordítása

“Túlél talán a gondolat egymaga úgy is, / hogy nincs, aki gondoljon” – két vers a Nobel-díjas olasz költőtől, Eugenio Montaletól Babiczky Tibor fordításában.

“Takarják el a szemüket. / Ugorjanak ki a gépből. / Pilóta nincsen.” – a világhírű zenész és médiaművész Laurie Anderson két dalszövege Purosz Leonidasz fordításában az éppen 40 éves Big Science-albumról.

“a fény folyt a réten. / a fekete megszentelődött és macskák születtek belőle.” – az olasz Francesca Genti verse Friedl Viki fordításában.

“A vers soha nem lehet szorítókötés, / Hagynod kell folyni a vért, ahová csak akar.” Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Bezzeg Kata magyar hangján.

“Amikor valamelyik randipartnerem nosztalgikusan vagy a legkevésbé se cinikusan / szóba hozza egy régi szerelmét / azonnal padlógázzal akarok belehajtani egy akkusavval teli mocsárba”. Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Tóth Réka Ágnes fordításában.

“nem jut eszembe, mi a költészet értelme / azon kívül, hogy egy rossz telefon, / amin felhívhatod a halottakat, / hogy vicceket mondj nekik” – az új-zélandi Hera Lindsay Bird verse Száva Csanád fordításában.

“Hát szitkozódj, ha az segít. / Hangos szónak van helye itt. / Az életed, ha szétesett, / kiáltsd össze darabjait.” A nemrégiben elhunyt flamand költő, Stijn De Paepe versét Tapfer Klára fordította.

“Esteledik Ceresben. /A hegycsúcson még /Van fény.” – Ricardo Reis, Fernando Pessoa heteronímjének versét Hézer Luca Sára fordításában közöljük

“Aki szereti nézni a széthullást, / a fekete szín terhét hordja magában.” – a szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“a férfi neveltetésén / tűnődni mindennemű nevelési kísérlettel felhagyni lehajolni hogy a kutyának / enni adj ki nevet a végént játszani bohócot csinálni magadból / végre magadra zárni a fürdőajtót” – a német Ulrike Draesner verse András Orsolya fordításában.

“Lebegő lepketestek / Sűrű felhői / Sustorognak a fák bőrén…” – Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1922 februárjában került megrendezésre a latin-amerikai avantgárd meghatározó eseménye, a brazil Modern Művészetek Hete. A ‘Modernismo’ emlékének Mário de Andrade versével tisztelgünk, melyet Urbán Bálint fordított

“Azt mondja: Láttam, tegnap este nehezen / ment a két lábon állás.” Egy kései vers James Tate-től, a fordító Unoka Mihály.

“Ím itt állok dezertőr tengerek között / Egyedül mint egy éjszaka kihulló madártoll”. A latin-amerikai avantgárd egyik alapszövegének számító Altazorból Szolcsányi Ákos fordításában közlünk részletet.