“A tömegsír amiben mind azt várjuk hogy kivirágozzunk / & szaporodjunk Olyan mint valami ötvözet // üvegház & egy inszeminációs központ között”. A román Radu Vancu verse André Ferenc fordításában.

“Hideg este, húgom és én. / Odakint a lámpák krókuszok. / Ő alszik, én felkelek és / A holdra bámulok.”. Medbh McGuckian ír költő verse az Imreh András és Mesterházi Mónika vezette ír fordítói workshop résztvevőinek fordításában. A fordítók: Widder Zsuzsa, Tarnai Csillag, Szabó Krisztina, Pintér Leila, Páricsy Lilla, Makai Aliz és Bakó Sára.

“abba az életkorba értem / amikor már nem elégít ki / ha csak nekem megy jól a sorom”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.

“Veszíts naponta! Mit vesztesz vele –  / elpocsékolt időd vagy ócska tárgyad: / Egyszerű a vesztés művészete.” Elizabeth Bishop amerikai egyesült államokbeli költő versét Székely Szabolcs fordításában közöljük.

Kaddis Radnóti Miklósért

*

Több száz köbméternyi tömegsírból világosan látszik minden
amit az elmúlt nyolc évtizedben tettetek a szívetekkel Totalitariánus

Rendszerek & Korporációk A gulág & A tőke Hitműsorok & 
Öngyilkos merénylők         iPhone & szervkereskedelem Szórakoztatóipar 

& Népirtás Laokaj & Majdanek             Metaverzum & Bucsa         már
nyolcmilliárdan vagytok duruzsolják a csontjaim Amikor meggyilkoltatok

bennünket még csak kétmilliárdan voltatok Honnan a fenéből
kotortatok elő még hatmilliárd szívet Soha nem volt ennyi

szív a bolygón Soha ekkora borzalom A szív a mi eszközünk 
az önpusztításra A szív a bennünk felrobbanó mérgező hulladék 

*

(Az hogy ezeket a verseket írom
még nem jelenti hogy élek)

*

Lassan ide a föld alá is elkezdenek szíveket küldözgetni morog János
a sofőr Meglátjátok Ide fogják elásni mint radioaktív hulladékot Mert az is

Néhány csont összerezzen a félelemtől A többi csak röhög Pont így
hantoltak el minket is Küldjék csak Úgyis fel fogunk támadni mondja Feri

Te csak bankár voltál nem plébános veti oda Zoli Fel fogunk támadni 
ismétli Feri Amikor odafönt minden halott lesz mi lentiek fel fogunk

támadni mind Mi meg a radioaktív hulladék meg a döglött rózsabogár
és mind ami holtan fekszik a földben feltámad Csupa boldogság & többé

sehol egy szív amíg ellát a szem Tehát szemek azért lesznek mondja
Zoli Talán még szex is lesz Felröhögnek a csontok & rázkódnak mint

felajzott kamaszok De reszket bennem az aggodalom mert tudom
érted még azt is vállalnám hogy még egyszer lüktessen bennem

szív

*
Az irodalomra sem tudok másképp tekinteni, mint
afterlife-ra. Beleértve Celan felfogását: az,
ami az emberből megmarad, miután elpusztult.

De történelmi értelemben is: az irodalom minden, ami marad a nagy birodalmak után.

És biológiailag is: ez minden, ami utánunk marad, miután eltűnik az emberiség. Még ha nem is
lesz már szem, ami olvassa & elme, ami felfogja.

(Pedig lesz: olvasni fogja a őszszakállú öreg & az egész társasága. 

A túlvilág mint soha véget nem érő irodalmi kör.

El se tudom dönteni, hogy ez a paradicsom – vagy a pokol, amit a leginkább érdemlünk.)

*

A tömegsír amiben mind azt várjuk hogy kivirágozzunk
& szaporodjunk Olyan mint valami ötvözet

üvegház & egy inszeminációs központ között

(Az hogy ezeket a verseket írom
még nem jelenti hogy élek)

*

(Az hogy valaki ír nektek
még nem jelenti hogy nem éltek)

*

Ez az irodalom értelme: életet hallucinálni. Ezáltal borítsa be életed hatalmas fénnyel, ami
valahol benned örvénylett, de sohasem tudtad volna felszabadítani, ha nem fedezi fel benned az
irodalom. Ha nem fedezett volna fel téged az irodalom.

Röviden: az irodalom az, ami felszabadítja a bennünk rekedt fényt.

fordítása

 

“Hideg este, húgom és én. / Odakint a lámpák krókuszok. / Ő alszik, én felkelek és / A holdra bámulok.”. Medbh McGuckian ír költő verse az Imreh András és Mesterházi Mónika vezette ír fordítói workshop résztvevőinek fordításában. A fordítók: Widder Zsuzsa, Tarnai Csillag, Szabó Krisztina, Pintér Leila, Páricsy Lilla, Makai Aliz és Bakó Sára.

“abba az életkorba értem / amikor már nem elégít ki / ha csak nekem megy jól a sorom”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.

“Veszíts naponta! Mit vesztesz vele –  / elpocsékolt időd vagy ócska tárgyad: / Egyszerű a vesztés művészete.” Elizabeth Bishop amerikai egyesült államokbeli költő versét Székely Szabolcs fordításában közöljük.

“ismert, hogy mire vagyok képes. / meddig mehetek el. / a rosszban. a rossz gyökeréig.”. A román Angela Marinescu verse André Ferenc fordításában.

“A pók fonala / a fényben, lendül / könnyedén az ököl”. A német Sandra Hubinger verse Bordás Máté fordításában.

“a tömbházak mögött öregember megy / feje búbja csupa zöld // a zöld tinktúrától lehet ilyen / vagy valami új divatról lehet szó”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.

“a saját szőnyeget / újra kigurítani / szétteríteni / széleket a szélekhez / érintve / apró dombokat formálva”. A német Sandra Hubinger verse Bordás Máté fordításában.

“hanyatt fekvő emberek / delfinek / halrajok // kissé odébb ugyanaz az ország / napsütés páncélozott járművek”. Alexandru Vakulovski, moldáviai román költő verse Lövétei Lázár László fordításában.

“Nem emlékezünk a születésünkre, / s ha egy anya meghal, végleg elveszett.”. Victoria Chang, amerikai költő versét Pál Sándor Attila fordította.

“Süpped a bakancs, / süllyed, súlyosul. Az ember halad, / de mint egy darab rongy a bokrokon, / végleg hátramarad a büszkesége.”. A spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“neszekkel teli csend, / festői vászon, amin előtűnik // egy mosolykórus”. Az amerikai kortárs klasszikus, John Ashbery verse Gerevich András új fordításában.

“De esténként pár percen át a felszín  / Úgy dől meg, hogy hibátlanul fogadja / A napot, a kancát, a kiscsikót, / A gémet, mind kivételes vendégek.” – a Mesterházi Mónika és Imreh András által vezetett ír fordítói workshopon Michael Longley “Carrigskeewaun” című versét is lefordították. Itt két verzióban, Dányi Dani és Cseresnyés Dorottya magyar hangján olvashatók.

“a szerelem hülyeség mintha csapkodnád a napot / és millió aranyérme hullana rád / amiért nem kellene adót sem fizetned / mert a nap pénze ingyenpénz”. Hera Lindsey Bird verse Száva Csanád fordításában.

“Az ősz vigyázva bukik alá a domboldalon  / Hogy átitassa a diófákat     a gondtalanságot” – a francia Gérard Cartier verse Weldon Attila fordításában.

“Kezemnél fogva hurcolnak, elengednek, hadd zuhanjak. / Egybeszerkesztenek az összekutyult darabjaimból, / És hagyják, hogy fussak most már egyedül” – a német Volker Braun verse Mohácsi Balázs fordításában.

​”Fürödni, együtt, veled, de a versben: / ez a boldogság sokkal maradandóbb” – a spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“Hogyan varrod ki az / éjszakát?” – az északír Michael Longley verse Pál Sándor Attila fordításában.

A vers a 2004-es nagy EU-bővítésre íródott, amelynek során 10 új tagállam csatlakozott az unióhoz. A ceremóniára az akkori soros elnök Írország fővárosában, Dublinban került sor, Heaney verse ekkor hangzott el. A május 1-én kerek húszéves évfordulóra mind a tíz „új” tagállam nyelvére lefordították. A huszonnégy magyar változatból Dányi Danié fog szerepelni az ez alkalomból megjelenő tíznyelvű kiadványban. Másik ötöt alább közlünk.

“Lélegzünk, virágzunk furcsán, én és a könyvek, / Akár a szerelmek, melyek túl gyöngédek és törékenyek” – V. N. Wylde verse Visky Bence fordításában.

“Az idő / Szegélyek közt ingázva szövi és bontja / A díszes vásznat       Megörökíteni a romlást”. A francia Gérard Cartier verse Nagy Melinda fordításában.

“a határon a magyaroknál / leszállítottak a buszról / bolgár az útlevelem / a lány belőle / nem hasonlít hozzám”- a moldovai Lena Chilari újabb verse Száva Csanád fordításában.