“emlékszem / minden szóra amit tanítottak / minden szóra amit mondtak / mindenre amit velem tettek / és olyankor gyűlölök / a szeretőmre / nézek / és egy pillanatra / elbizonytalanodom”. Az amerikai Pat Parker versét Friedl Viiki fordította.

“A hátsó udvaron állt egymagában, olyan sötéten / hogy az éjszaka lilának tűnt körülötte.” Ocean Vuong újabb verse Závada Péter fordításában.

Aggkor

Most a borostyános ablak mellett
a vörös téglafalra mered, s kémleli
a súlytalan árnyak seregét: ők már nem gyűlhetnek köré.

Hangfoszlányokat ismer fel,
hajfürtöket,
kézfejet gyűrűvel;

de senkit sem teljes egészében.

Az állatok képe könnyebben tör elő az emlékekből
egyszerűbbek,
hisz bundájuk örök.

A kísértetek felvonulására
arca homályba borul.

Önmagában
már alig felismerni a leánykori fotókon;
a szobában ketyeg az óra, s egész halkan
tizenöt percenként jelez: lepereg az élet. 

Nagy Melinda fordítása

 

Öregség

Vadszőlőkeretes ablakban áll mozdulatlan
és kémleli a fal vörösén túl
nyüzsgő sokaságot: akik már nincsenek vele. 

Ismerős beszédfoszlányok
egy hajtincs   
egy gyűrűs kéz 

soha senki teljes valójában.

Az állat áthatol az emlékek homályán 
egyszerűbb lény
bundáját nem nyírja idő.

Ily sok kísértet társaságában
tekintetébe köd vegyül.

Még Őt is
alig ismerni fel a megsárgult fényképeken a szobában
ahol az ingaóra félóránként
a maradék életét kongatja el.

Barna Anett fordítása

 

Öregség

Az ablak mellett most mozdulatlanul
figyeli a vadszőlő vörös falán át
a hullámzó tömeget, őket, akik már nincsenek sehol.

Ráismer részletekre, szavakra, 
hajfürtre,
gyűrűs kézre,

teljes alakra szinte soha.

Az állatok emléke élesebb,
egyszerűbbek,
a bundájuk nem változott.

Hogy ennyien jönnek az árnyak, 
elfelhősödik tőle az arca.

Ő is ott van,
elmosódott férfialak, a hajdani fotók közt,
a szobában, ahol az ingaóra negyedórás közökkel
elüti lágyan, ami az életéből még hátravan.

Kardos Anita fordítása

 

Öregség

Mozdulatlanul jelenleg, egy repkénydíszes ablak közeléből
figyeli a fal vörösén át
a mérhetetlen sokaságot, ami már nem környezi.

Felismer beszédfoszlányokat, 
egy hajfürtöt, 
egy gyűrűs kezet, 

egy teljes személyt szinte soha.

Az állatok jobban átfúrják maguk az emlékezeten, 
egyszerűbbek, 
változatlan bundájukkal. 

Annyi szellemet fogad, 
hogy elködösül az arca.

Őt magát is
alig ismerjük fel a régi fényképek közt, 
a szobában, ahol oly finoman pendül
minden negyedórája a hátralévő létnek. 

Dénes Ágnes fordítása

 

Egy öreg hölgy

Vadszőlővel befutott ablaknál áll mozdulatlanul
a fal vörösén át kémleli
messze tűnt szerettei szeszélyes sorát. 

Mondatfoszlányok
egy hajtincs
egy gyűrűs kéz

az egész ember szinte sosem bukkan fel.

Az állatok könnyebben átlépik az emlékezet küszöbét
egyszerűbbek
bundájuk nem változik.

A sok szellem láttán
arcára köd borul.

Akit nagyon várt
alig felismerhető a megsárgult fényképeken
a hálószobában negyedóránként gyengéden kongat 
a falióra most már egy életen át.

Tóth Zsuzsanna fordítása

 

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.

“emlékszem / minden szóra amit tanítottak / minden szóra amit mondtak / mindenre amit velem tettek / és olyankor gyűlölök / a szeretőmre / nézek / és egy pillanatra / elbizonytalanodom”. Az amerikai Pat Parker versét Friedl Viiki fordította.

“A hátsó udvaron állt egymagában, olyan sötéten / hogy az éjszaka lilának tűnt körülötte.” Ocean Vuong újabb verse Závada Péter fordításában.

“Gondoltam, száz évig eléldegélek, / járókeret nélkül trappolva jót, / írtam volna verset, egymilliót.” A flamand Stijn De Paepe verse Tapfer Klára fordításában.

“Barátaim én az összes újdonságot szeretem / a szerelmi bánat első napját / mikor minden ami szép volt lángra kap”. Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Danszki Fruzsina Klára magyar hangján.

“az ajtók és ablakok segítségével / becsukhatod és kinyithatod / fényét és sötétségét a téged körülvevő // világnak”. A szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“Kisebesedett szája miatt / a nagy költőnek gondot okoz a gombóc. / Munkája tágassá tette a világot, / de hamarosan már nem lesz többé a világ része.” – Dean Young verse Mohácsi Balázs fordításában.

“a csillagok összekötővonalain / fák állnak csuromvizesen / az előidő planetáriumában”. Anja Kampmann verse Bordás Máté fordításában.

“Kérem, ne mondja el neki senki, hogy Richard megfulladt, hogy / elveszett, elrabolták, baleset érte. Vajon azon a bulin nem volt ott? / Lehet, hogy Richardot nemcsak ismertem, / hanem csókolóztunk is, beszéltem vele, / vajon boroztunk, nevettünk együtt?” – a holland Ester Naomi Perquin verse Krasznai Kármen fordításában.

“amikor széthullott az országunk / azt mondták / csak az egység ment meg bennünket”. A szerb Stevan Bradić újabb verse Benedek Miklós fordításában.

“Szeretne napközben pihenni, este pedig boldoggá tenni egy férfit?” – kortárs holland költészet a Versumon, Ester Naomi Perquin verse Krasznai Kármen fordításában.

“vannak akik nem tudják elviselni a távolságot ahonnan jönnek / ha velük együtt ereszkedünk le a folyón”. A szerb Stevan Bradić verse Benedek Miklós fordításában.

“Andantét / játszani / a kapcsolón”. A román Marius Aldea verse Gothár Tamás magyar hangján.

“Ott evez e jégtáblák, e hatalmas, / dagadt könyvek között, mint egy nagy eszkimó / vadász”. A nemrégiben elhunyt kortárs amerikai klasszikus, Robert Bly verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Két szél között nyílt tengeren hajózom, / Kormányrúd nélkül, s bárkám oly törékeny.” Az itáliai klasszikus, Francesco Petrarca szonettjei Képes Júlia új fordításában.

“Odakint az éjszakában két fa között azt mondja a Költemény: / Ne utálj, / Mert szemedről lehámoztam a fátylat” – Gwendolyn MacEwen verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Ami bennem arany, nem adom semmiért.” – A Nobel-díjas José Saramago egy újabb rövid verse Szalatnyai Dóra Laura fordításában

“csokornyi levegőt / a szerelmesnek / csokornyi időt / annak akit űznek” – Rose Ausländer három verse Bordás Máté fordításában.

“Csak a szökellés / a szűk darálóba. / A nagy vágyak / piti kívánsággá torzulnak.” Az amerikai klasszikus, Maya Angelou újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

“egy elbaszott ember nyáron   & túl sok időt töltöttem a csillagok alatt fekve” – a nyárra emlékszik vissza az amerikai Nate Pritts verse Buzás Borbála fordításában.