“Két keskeny felhő: / mankók  // Sántítva / sétálsz / a Tejúton” – a német Rose Ausländer verse Bordás Máté fordításában.

“Hallom a csatorna énekét / fényes fehér vécéülőkém alatt, és tudom, / hogy valahol valamikor el fogja érni a tengert: / sirályok és kardhalak találják majd folyónál gazdagabbnak.” – Frank O’Hara verse Mohácsi Balázs fordításában.

“mi új / az évezredes // iszapban, kovakőben, lövedékben, / repedt cserépben, / halcsont nyakékben” – az Imreh András vezette ír workshop résztvevői, Doktor Virág, Pintér Leila és Widder Zsuzsa Seameus Heaney versét fordították.

annyira beléd vagyok zúgva hogy le akarok feküdni egy forgalmas kereszteződés közepébe zokogni

ami nem épp bevett módja annak hogy az ember elkezdjen egy szerelmes verset
de túl előrehaladott a dolog
ahhoz hogy finoman közelítsek

meztelen hátad a tükörben
legalább 3-4 komoly betegséget meggyógyított már

érted felgyújtanám magam egy füstérzékelő-gyárban
érted átrobognék Segway-jel egy plázán és kiverném a gyümölcslevet a szomjas ingatlanügynökök
kezéből


tüdőd akár a karácsonyi zokni arra vár hogy a Mikulás lemásszon a kéményből és rákot rakjon bele
arcod egy halott francia forradalmár arca egy elavult tankönyvből
hülye szívem……………….mint egy hógömb………tele vérrel

ha elhagynál kénytelen volnék kétségbeesetten bámulni a középtávba
ha elhagynál önvédelmi okokból kénytelen volnék érzelmileg eltávolítani magam a helyzettől míg
annyival jobban nem leszek hogy végül el tudok képzelni romantikus kapcsolatot mással
mindeközben titkon végig haragudnék rád amiért képtelen voltál fenntartani az irántam érzett
vonzalmadat tekintet nélkül az emberi vágy teljesen esetleges és irányíthatatlan természetére


fogsorod mint egy sírkert….tavasszal
nyelved….mint egy matrac….egy sírkertben….tavasszal
nyelved a pinámon mint egy matrac…….. egy sírkertben…….tavasszal
fanszőrzetem mint a fekete szőnyeg a titanicon
a seggem….mint egy seggbüfé

fejemet barátságos de kérlelhetetlen szorításban tartod
végigharapdálod a nyakam és a vállam

nem tudom hogy kell szerelmes verset írni
mert a szerelem leírhatatlan
az az érzés
amikor felforrósodik az elméd
és minden más jelentéktelen ………………. és gyémántfényű
de te a turis ruháidban csak vigyorogsz mindenen mint a tejbetök

a szemhéjad úgy gyűrődik fel lassan
mint egy lány szoknyája
szemem két hóval megtömött boríték feladó nélkül
szemem egy pár a város utcáin lassan veled szembesétáló halványkék cowboycsizma

olyan hogy
végre találtál valakit aki érdekel
és egyre és egyre jobban érdeklődsz
akár egy izgalmas fertőzés
olyan hogy
valamiért folyton a vadnyugat jár a fejedben
aminek semmi értelme???
mert igazából leszarod a vadnyugatot!!!

jobb mint a tévézés
ránézni valakire és ekkora boldogságot érezni
mosolyod fatörzsben remegő egyetlen nyílvessző

olyan….mintha az élet nem is lenne büntetés
és néha simán csak jó dolgok történnek különösebb ok nélkül
meredten nézlek mint egy homeopátiás videójátékban a távoli hegyet
amin ritka gyógyfüvek nőnek

fordítása

“Két keskeny felhő: / mankók  // Sántítva / sétálsz / a Tejúton” – a német Rose Ausländer verse Bordás Máté fordításában.

“Hallom a csatorna énekét / fényes fehér vécéülőkém alatt, és tudom, / hogy valahol valamikor el fogja érni a tengert: / sirályok és kardhalak találják majd folyónál gazdagabbnak.” – Frank O’Hara verse Mohácsi Balázs fordításában.

“mi új / az évezredes // iszapban, kovakőben, lövedékben, / repedt cserépben, / halcsont nyakékben” – az Imreh András vezette ír workshop résztvevői, Doktor Virág, Pintér Leila és Widder Zsuzsa Seameus Heaney versét fordították.

“Még a legutoljára hagyott emlék is üresen kong, / még a lélek zöld foszlánya is tovaillan.” – a koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Írói stílusa csillámlik, / akár az ezüst”. A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Májusi vadrózsák borítják a sík mezőt, felette méhek dongnak. / A láthatáron ül az idő, mozdulatlan.” – A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“ha az üveggekkó emlékezne / maró pompádra, / mesélhetnének nekem az öröm / és a gyönyör vidékéről.”. Az olasz Antonio Veneziani verse Kerber Balázs fordításában.

“A tömegsír amiben mind azt várjuk hogy kivirágozzunk / & szaporodjunk Olyan mint valami ötvözet // üvegház & egy inszeminációs központ között”. A román Radu Vancu verse André Ferenc fordításában.

“Hideg este, húgom és én. / Odakint a lámpák krókuszok. / Ő alszik, én felkelek és / A holdra bámulok.”. Medbh McGuckian ír költő verse az Imreh András és Mesterházi Mónika vezette ír fordítói workshop résztvevőinek fordításában. A fordítók: Widder Zsuzsa, Tarnai Csillag, Szabó Krisztina, Pintér Leila, Páricsy Lilla, Makai Aliz és Bakó Sára.

“abba az életkorba értem / amikor már nem elégít ki / ha csak nekem megy jól a sorom”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.

“Veszíts naponta! Mit vesztesz vele –  / elpocsékolt időd vagy ócska tárgyad: / Egyszerű a vesztés művészete.” Elizabeth Bishop amerikai egyesült államokbeli költő versét Székely Szabolcs fordításában közöljük.

“ismert, hogy mire vagyok képes. / meddig mehetek el. / a rosszban. a rossz gyökeréig.”. A román Angela Marinescu verse André Ferenc fordításában.

“A pók fonala / a fényben, lendül / könnyedén az ököl”. A német Sandra Hubinger verse Bordás Máté fordításában.

“a tömbházak mögött öregember megy / feje búbja csupa zöld // a zöld tinktúrától lehet ilyen / vagy valami új divatról lehet szó”. Alexandru Vakulovski moldáviai román költő versét Lövétei Lázár László fordításában közöljük.

“a saját szőnyeget / újra kigurítani / szétteríteni / széleket a szélekhez / érintve / apró dombokat formálva”. A német Sandra Hubinger verse Bordás Máté fordításában.

“hanyatt fekvő emberek / delfinek / halrajok // kissé odébb ugyanaz az ország / napsütés páncélozott járművek”. Alexandru Vakulovski, moldáviai román költő verse Lövétei Lázár László fordításában.

“Nem emlékezünk a születésünkre, / s ha egy anya meghal, végleg elveszett.”. Victoria Chang, amerikai költő versét Pál Sándor Attila fordította.

“Süpped a bakancs, / süllyed, súlyosul. Az ember halad, / de mint egy darab rongy a bokrokon, / végleg hátramarad a büszkesége.”. A spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“neszekkel teli csend, / festői vászon, amin előtűnik // egy mosolykórus”. Az amerikai kortárs klasszikus, John Ashbery verse Gerevich András új fordításában.