“Állati léptekkel érkezett az ősz, én pedig ott sétálok / az égen, fejjel lefelé” – a román költészet nemrég elhunyt klasszikusa, Angela Marinescu verse André Ferenc fordításában.

„»Létezik olyan, hogy túl nagy szexuális szabadság…« / Ezt Heidegger írta és biszex volt ő is / a fekete póráz végén mindig pucéran sikálta a telefont”. Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Látod, felkel a nap s megint lenyugszik, / lámpánk fénye kihuny, mi egyszer égünk, / rossz lesz végtelen éjszakát aludni!” – Catullus egyik carmenje Kulin Borbála fordításában.

“nagy nyögdécselve szereled a bútort,/ és bár úgy tűnik, a zsanér megcsúfolt, / te fejjel lefelé, tökösen tolod” – Pau Sif versét Nemes Krisztina fordította katalánból

Blues

Állati léptekkel érkezett az ősz, én pedig ott sétálok
az égen, fejjel lefelé. idegen vagyok, olyan életkorban,
amikor az évek nem jelentenek mást, csupán
hibák végtelen sorának átélését.
mégis, amikor felbukkan Posztmodern Irodalmunk Kritikusa,
rögtön figyelni kezdek, mintha a halál fenyegetne.
a kritikus épp országvezetői tisztséget tölt be: pártelnök,
Szerkesztőségi titkár, Strici,
aki egész háremet tart transzvesztita költőkből, válogatott szajhákból.
mikor írnak, ujjukat friss növendékhúsban áztatják,
letörlik az izzadságukat a lapokkal, amelyekről néhány zaklatott,
modern verssor bámul vakon a semmibe.
én vagyok a névtelen, aki még a tél előtt le akarja jegyezni,
miképp járta végig az élet sápadt ösvényét.
a névtelen, akit
felkavar az ősz. a névtelen vagyok, aki ezeket a könnyed
sorokat írja, köveket akarok dobálni, bámulni magam az aranypultnál,
csak magamról írni, senki másról, megváltani saját magam
a családom szeme előtt,
a névtelen vagyok apácaruhában,
aki az Istennel perel,
térdre borulva, a világ városainak
egyik hamuszín utcáján.

fordítása

„»Létezik olyan, hogy túl nagy szexuális szabadság…« / Ezt Heidegger írta és biszex volt ő is / a fekete póráz végén mindig pucéran sikálta a telefont”. Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Látod, felkel a nap s megint lenyugszik, / lámpánk fénye kihuny, mi egyszer égünk, / rossz lesz végtelen éjszakát aludni!” – Catullus egyik carmenje Kulin Borbála fordításában.

“nagy nyögdécselve szereled a bútort,/ és bár úgy tűnik, a zsanér megcsúfolt, / te fejjel lefelé, tökösen tolod” – Pau Sif versét Nemes Krisztina fordította katalánból

“örökségünk a kék, mi megmaradt / fenn az égen.” – Carles Dachs versét Nemes Krisztina fordította katalánból

“Úgy aludtam el, mintha a részed volnék, a gyökered.” – Andreu Gomila versét Bakucz Dóra fordította

“a dolgok, melyektől függünk, / eltűnnek. // Mit tesz majd a lélek, hogy vigaszt találjon?” – Louise Glück verse Visky Bence fordításában.

“a nagyszerű szív /ez a nagy csont /megesz minket és felemelkedik” – Eva Baltasar versét Varju Kata fordításában közöljük

“az emléked egészen elhalványult,/ kipereg az ujjaim közül.” – A katalán hét keretében Maria Callís versét Bakucz Dóra fordításában közöljük

“meztelenség kettős ivarok / többrétegnyi összefűzött kar és lábfej” – a német Eva Brunner verse Bordás Máté fordításában.

az első biztonságos helyen – így beszélünk az ország nyugati részéről – / az éjszakát a színház padlóján töltöd mint kellék / a háborúhoz, mely szabadon hozzáférhető ingyenes egyszerre / nézheted minden egyes halálra rémült állat szemében

“a mentoraim / száműztek a pelenkás irodalom külvárosaiba. a pénztárcám / haldoklik, harcos agyrák. a hazaszeretetem / frigid” – az amerikai Wanda Coleman verse Beke Sára fordításában.

“Egy barátom szerint a könyvírásból nem születik jó költészet / És én egyetértek vele”. Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Ha rendezetlensége szép, / kacérabb lesz az öltözék.” – Az angol barokk mesterének versét Péti Miklós fordításában közöljük

“Annyi szín önmagához vezet, / De most azt szeretném, ha valaki megmondaná, hogy jutok haza. / Az út visszafelé: csíkokkal, pettyekkel teli, / Árnyékos hely.” Az amerikai kortárs klasszikus, John Ashbery verse Závada Péter fordításában.

“Vannak napok, amikor ki akarok köpni / magamból mindent, ami az enyém”. Az amerikai Camille Rankine verse Tóth Réka Ágnes magyar hangján.

“többnyire a szobámban ülök, és középkori / falvakban mászkáló embereket képzelek el, / akiknek a lábfején megkötött / a sár” – az amerikai E. G. Smith verse egy jéghegyhez tapadt bérjegyzékről Réder Ferenc fordításában.