“A föld, amin a labda pattog, / Egy másik pattogó labda. // A pörgő, örvénylő világ / Senkit sem boldogít.” – az amerikai Delmore Schwartz verse Bordás Máté fordításában.

“képtelenek vagyunk a házban aludni / letesszük a gyékényt a szabad ég alá / és elterülünk a halottaink mellé” – Marius Aldea, román költő verse Gothár Tamás fordításában.

“A nap átüti a bajor fák koronáját, és a nap / lágyan földet ér a harmatos zöld földön. Aztán a nőket / Gidának kezdik hívni, a nők azt kezdik mondogatni, / Bambi, ó, Bambi. És nyitva szájuk, és úgy / tágulnak, ahogy tavaszi zöldbe hatalmasat harapó szájak.” – Patricia Lockwood verse Mohácsi Balázs fordításában.

[Nem enged be mást…]

Nem enged be mást, csak a szelet, hogy a tükörre tűzött halottjait kirepítse, és ott fenn temesse el őket, égi gödörben

A szirtfal, mondja, szétmorzsolódik, mint a silány kenyér, de nem a hallgatag tölgyekről lesz ismert a táj

Azt is mondja, hogy csak ki kell várni az ötödik évszakot, és a halottjai mind visszatérnek majd negédes könnyekkel vadalma arcukon

És ködön lovagolnak
és kutyán lovagolnak
a lépcsőre mocskolnak
tiltakozásul

De a kalendáriumot fürkészni hiábavaló, csak kizökkentené pályájáról a Napot, amit a tyúkólba költöztetett, mióta tyúkjai a folyóba tojnak

Legyen átkozott a küszöb, mely nem tartja vissza a lépteket, mondogatja eszét vesztve
Legyen átkozott a kéz, melyben bánattá válik a kenyér
legyen átkozott minden korty víz, mely a torokba fagy

Sokáig élt a hegyek között, tőlük tanulta: a madarak éjjel vonulnak, hogy ne tudják, milyen hosszú az út.

Barna Anett fordítása

 

[Nem nyílik meg…]

Nem nyílik meg, csak a szeleknek, amik felszabadítják a holtakat, akiket a tükrére gombostűzött, hogy magasabbra temesse őket, a levegő egy résébe

A szirtfal – mondja – szétmorzsolódik, mint a szegények kenyere, és nem a hallgatag tölgyek fogják megmenteni a táj hírnevét

Azt is mondja, hogy megelégszik azzal, hogy várja az ötödik évszakot, hogy a halottjai visszatérjenek hozzá, édes könnyek az almafa arcán

Meg fogják lovagolni a ködöt
meg fogják lovagolni a kutyákat
bepiszkítják majd a pihenőt
hogy kifejezzék helytelenítésüket

A hónapok első napjának faggatása megbonyolítja járását a napnak, ami a tyúkóljában lakik, mióta a tyúkjai a folyóban költenek

Elátkozza a küszöböket, amik nem tudják összegyűjteni a lépteket, ismétli a részegedésig,
elátkozza az ujjakat, amik bánattá formálják a kenyeret,
elátkozza a megivott vizet, ami kocsonyává válik

Hosszú együttélése a heggyel megtanította neki, hogy a madarak éjjel vándorolnak, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy hosszú az út

Dénes Ágnes fordítása

 

[Csak a szélre nyit…]

Csak a szélre nyit amely kiröppenti a tükörre tűzdelt halottakat így eltemetheti odafönt egy léglyukban 

A sziklafal mondja a nő szétmállik mint a szegénykenyér és nem a szótlan tölgyek mentik meg a hely hírét

Azt is mondja elég kivárni az ötödik évszakot és a halottak visszatérnek édeskés könnyekkel az almafa arcán

Megülik a ködöt
megülik a kutyákat
bemocskolják a lépcsőházat
csak mert nem értenek egyet

Az újhold kémlelése megnehezíti a tyúkólban megháló nap útját mióta tyúkjai a folyóba tojnak

Átkozott minden küszöb amely nem képes összeszedni a lépteit ismétli a nő míg bele nem részegül
Átkozottak az ujjak amelyek a kenyeret komorrá gyúrják
átkozott a víz amely elkocsonyásodik ahogy a torokba ér 

Olyan régóta él együtt a heggyel megtanulta hogy a madarak éjjel vándorolnak így nem tudják milyen hosszú az út

Marczisovszky Anna fordítása

 

Az eredeti vers:

[Elle n’ouvre qu’aux vents…]

Elle n’ouvre qu’aux vents qui libèrent les morts épinglés sur son miroir pour les enterrer plus haut dans un trou de l’air

La falaise dit-elle s’émiette comme un pain pauvre et ce ne sont pas les chênes taciturnes qui sauveront la réputation du paysage

Elle dit aussi qu’il suffit d’attendre la cinquième saison pour que ses morts lui reviennent larmes doucereuses sur les joues du pommier

Ils chevaucheront le brouillard
chevaucheront les chiens
souilleront le palier
pour exprimer leur désapprobation

Interroger les calendes complique le parcours du soleil hébergé dans son poulailler depuis que ses poules pondent dans le fleuve

Maudits les seuils qui ne savent pas ramasser les pas répète-t-elle jusqu’à l’ivresse
maudits les doigts qui transforment le pain en chagrin
maudite l’eau bue qui tourne au gel

Sa longue cohabitation avec la montagne lui apprit que les oiseaux migrent de nuit pour ignorer que le chemin est long

 

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.

“A föld, amin a labda pattog, / Egy másik pattogó labda. // A pörgő, örvénylő világ / Senkit sem boldogít.” – az amerikai Delmore Schwartz verse Bordás Máté fordításában.

“képtelenek vagyunk a házban aludni / letesszük a gyékényt a szabad ég alá / és elterülünk a halottaink mellé” – Marius Aldea, román költő verse Gothár Tamás fordításában.

“A nap átüti a bajor fák koronáját, és a nap / lágyan földet ér a harmatos zöld földön. Aztán a nőket / Gidának kezdik hívni, a nők azt kezdik mondogatni, / Bambi, ó, Bambi. És nyitva szájuk, és úgy / tágulnak, ahogy tavaszi zöldbe hatalmasat harapó szájak.” – Patricia Lockwood verse Mohácsi Balázs fordításában.

“olvadjatok testek olvadjatok össze / adjatok / jómódot/szabadságot /amit nem vehet el semmilyen kongresszus” – az amerikai Wanda Coleman verse Beke D. Sára fordításában.

“Pillantásod legérzékenyebb sarkában ülök / Mozdulatlan szempillák meredt csendje alatt” – a chilei Vicente Huidobro Altazor című avantgárd költeményéből a második ének egy újabb részletét Szolcsányi Ákos fordításában közöljük

“Túlél talán a gondolat egymaga úgy is, / hogy nincs, aki gondoljon” – két vers a Nobel-díjas olasz költőtől, Eugenio Montaletól Babiczky Tibor fordításában.

“Takarják el a szemüket. / Ugorjanak ki a gépből. / Pilóta nincsen.” – a világhírű zenész és médiaművész Laurie Anderson két dalszövege Purosz Leonidasz fordításában az éppen 40 éves Big Science-albumról.

“a fény folyt a réten. / a fekete megszentelődött és macskák születtek belőle.” – az olasz Francesca Genti verse Friedl Viki fordításában.

“A vers soha nem lehet szorítókötés, / Hagynod kell folyni a vért, ahová csak akar.” Az új-zélandi Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Bezzeg Kata magyar hangján.

“Amikor valamelyik randipartnerem nosztalgikusan vagy a legkevésbé se cinikusan / szóba hozza egy régi szerelmét / azonnal padlógázzal akarok belehajtani egy akkusavval teli mocsárba”. Hera Lindsay Bird újabb verse, ezúttal Tóth Réka Ágnes fordításában.

“nem jut eszembe, mi a költészet értelme / azon kívül, hogy egy rossz telefon, / amin felhívhatod a halottakat, / hogy vicceket mondj nekik” – az új-zélandi Hera Lindsay Bird verse Száva Csanád fordításában.

“Hát szitkozódj, ha az segít. / Hangos szónak van helye itt. / Az életed, ha szétesett, / kiáltsd össze darabjait.” A nemrégiben elhunyt flamand költő, Stijn De Paepe versét Tapfer Klára fordította.

“Esteledik Ceresben. /A hegycsúcson még /Van fény.” – Ricardo Reis, Fernando Pessoa heteronímjének versét Hézer Luca Sára fordításában közöljük