Az idén 86 éves Donald Hall, akit a kortárs amerikai líra egyik élő klasszikusaként tartanak számon, decemberben esszékötettel jelentkezett. Az Essays After Eighty (’Esszék nyolcvan fölött’) című gyűjtemény tizennégy költői nyelven megírt szövege főként az öregedés, a halál felé tartó élet problémáját járja körül. A kötetnyitó, Out the Window (’Az ablakon túl’) című elhíresült, 2012-ben a The New Yorkerben megjelent esszéje kapcsán a chicagói Poetry Foundation honlapjára Alex Dueben készített interjút a korábbi koszorús költővel. Az At Eagle Pond (’Eagle Pondban’) című interjúban Hall megerősíti, amit először a 2012-es esszében vallott be az olvasói nyilvánosság előtt, mégpedig, hogy abbahagyta a versírást. „Ahogy fokozatosan elhagyott [a versírás képessége], frusztráltnak és tehetetlennek éreztem magam. Nem volt kellemes, de jó néhány év eltelt már azóta, hogy felfogtam, elveszett a tehetségem. Amikor elkezdtem, 12 voltam. Amikor megértettem, hogy nem megy tovább, 83. Tényleg panaszkodnom kellene?” – nyilatkozta Hall. De ezen kívül beszél még Dylan Thomas Do Not Go Gentle Into That Good Night című verséhez fűződő megváltozott viszonyáról, felidézi mestere, a mára jobbára elfelejtett költő, Archibald MacLeish alakját, és hosszan mesél arról, hogyan változott meg az íráshoz fűződő viszonya felesége, a szintén költő Jane Kenyon korai halála után. Mint mondja, felesége 19 évvel fiatalabb volt nála, ezért írás közben gyakran az adott belső motivációt a számára, az vált az írás ürügyévé, hogy minél több megjelenéssel, minél nagyobb vagyont hagyjon rá várhatóan hosszú özvegyéveire. Aztán amikor Kenyon 47 éves korában elhunyt, rá kellett döbbennie, hogy ez az ürügy volt a valóság. Donald Hall azóta visszavonultan él Eagle Pond nevű farmján New Hampshire-ben.