Mert én a te véred vagyok.
Csikorgó emléke szállodai délutánoknak,
ahol narancsvirágos a törülköző, s az a fintor,
amellyel a szomjúság kicsordítja a rézkancsókat.
S te vagy az esztendők távoli ügetése, te vagy,
aki megállítja, aki bezúdítja
szobámba az éjszakák folyóit.

César Calvo: Távollétek és késedelmek III. (Majtényi Zoltán fordítása)