A halál egy virág, mely csak egyszer nyílik ki.
De ahogy virágzik, úgy nem nyílik semmi más.
Virágzik, amint csak akar, nem az időben lát neki.

Megjön, egy óriáspillangó, mely a lenge szárra száll ékül.
Hadd legyek én az a szár, oly duzzadt, hogy örüljön végül.

Paul Celan (A halál – fordította Marno János)

http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2001-7-8.pdf