Monika Rinck (Kalász Orsolya fordítása)

Monika Rinck:
Sense (részlet)

Halljátok ti is, a mézjegyzékek élcelődnek, hatni akarnak a jövőre.
Elegük van abból, hogy csak megtörtént dolgokat jegyeznek fel.
Figyelj csak, tele vagyok dohánnyal, van ötven felpörgetett euróm,
s ahonnan ezt szereztem, ott még több is van. Taxival jövök érted.
Mondd a házszámot. Mindjárt ott leszek. Van még tíz perced
a szépítkezésre. Vonzerőt akarok látni. Szélcirógatta pihéket,
ahogy átlobognak a jövőbe. Ezt akarom. Veled. Hová? Mi az, hogy
hová?!

Kalász Orsolya fordítása.
Megjelent az ÚjForrás 2016/6. számában.

 

Maja Solar (Orovec Krisztina fordítása)

Maja Solar
SO-CALLED CSOMAG HÁZIASSZONYOKNAK
(AKCIÓS)kókuszliszt 100g krumplipüré 100g polenta 500g szezámmag 200g
barna rizs 500g a háztartás ideológiája 600g hasas búza 500g
mazsola 200g vég nélküli kevergetések portörlések és sikálások 460 g
csokireszelék 50g meleg anyai mosoly amely tudja hogy minden csodááás 470g
vaníliapuding 200g
minden nő ismeri az egérutat a szerepéhez

(Orovec Krisztina fordítása)

 
 
 
 
 

Pablo de Rokha (Hárs Ernő fordítása)

Lelkedben kard-komolyság s háromszorosan édes
alkonyati szonettek szelíd, ódon zenéje;
gyümölcs módjára lángol gyermeki büszkeséged;
énekeid hatalmas, sötét korsót idéznek,
mely kiömlik a földi eszményképek fölébe.

Pablo de Rokha (Hárs Ernő fordítása)

Novella Nyikolajevna Matvejeva (Rab Zsuzsa fordítása)

Irígylendő kor, mikor a szonett
tiltotta a költőnek, hogy fecsegjen!
Azt vallom én: ma is hasznos lehet
a visszarántó zabola a versen.

Novella Nyikolajevna Matvejeva (Rab Zsuzsa fordítása)

Ciaran Carson (Mesterházi Mónika fordítása)

Ciaran Carson

Szent Ciaran és a Madarak

Az én étkem
Vízitorma, kenyér,
Énekes ág
Fejemnek födél.

Az én hangom
Harang, nyelve híja.
Az én csöndem
Nyelv el nem bírja.

A csöndem
A holtaké.
Fehér kő sírjukon,
S nem kenyér.

Fehérségem: a hó,
Havam: a csend,
Az én szerelmem
Nem halált jelent

S nem asszonyok szerelmét
Csak a fehér madarakat,
Kezemhez ideszálltak,
Nem mozdulhatok.

Ideszögeznek, mégis
Ők tartanak élve,
Szeretnek, eltakarnak,
A morzsáimért cserébe.

Mesterházi Mónika fordítása

Maja Solar (Orovec Krisztina fordítása)

a múzsa dolga a sírás is
hogy gyönyörű ihletet adjon a kesergéssel
könnyel, vérrel és más szarokkal teli irodalomnak

(Maja Solar: dora maar [részlet], ford. Orovec Krisztina)

Remco Campert (Bernáth István fordítása)

Voltaire-nek himlője volt, de meggyógyította
magamagát oly módon, hogy – többek között –
megivott 120 liter limonádét: ez költészet.

Remco Campert: A költészet cselekvő (Bernáth István fordítása)

Paul Celan (Marno János fordítása)

A halál egy virág, mely csak egyszer nyílik ki.
De ahogy virágzik, úgy nem nyílik semmi más.
Virágzik, amint csak akar, nem az időben lát neki.

Megjön, egy óriáspillangó, mely a lenge szárra száll ékül.
Hadd legyek én az a szár, oly duzzadt, hogy örüljön végül.

Paul Celan (A halál – fordította Marno János)

http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2001-7-8.pdf

Lenka Kuhar Daňhelová (Vörös István fordítása)

Mit érzek meg
a kivágott fákból?
Halálos félelmet,
nem az illatot.

Milyen lesz gyújtósként
a kályhában.

A hely is, ahol
most a ledőlt törzsek
hevernek,
a fájdalom helyeként
marad meg.

Milyen lesz
az a meleg,
amit adnak?

Lenka Kuhar Daňhelová (Törzsek – Vörös István fordítása)

http://versumonline.hu/vers/lenka-kuhar-da-helova-torzsek/

Adrienne Rich (Fenyvesi Orsolya fordítása)

Ma egy markoló kifecsegett az omladozó hegyoldalból
egy palacknyi színtiszta borostyánt ősi
gyógyírt lázra és melankóliára frissítőt
a földi léthez éghajlatunk teleire

Adrienne Rich (Erő – fordította Fenyvesi Orsolya)

A teljes vers:
http://versumonline.hu/vers/adrienne-rich-ero/

Edith Sitwell (Szemlér Ferenc fordítása)

“Köszöntsük nagyjaink
az ember házából, tűzhelyétől, a lét
mézét gyűjtő kasoktól is. Zenék
üdvözöljék őket, akik
hajnalfényt hoznak az
emberszívbe, e magas égi lakba.”

Edith Sitwell (Szemlér Ferenc fordítása)

Francis Ponge (Efraim Israel fordítása)

“A Természet széttépi saját kéziratait, felszámolja a könyvtárát,
dühöngve veri le utolsó gyümölcseit.”

Francis Ponge

Őszutó (Efraim Israel fordítása)

W. S. Merwin (Mohácsi Balázs fordítása)

Tanú

El akarom mesélni milyenek
voltak az erdők

Elfeledett nyelven
kell majd beszélnem

W. S. Merwin

(Mohácsi Balázs fordítása)

 

Kenah Cusanit (Székely Örs fordítása)

“mélység nélküli
halakra látunk rá, elődökre, akik elbújtak
(az inkák elől, háromezernyolcszáz méteren tengerszint
felett, körbeutazgatva a kákaszigeteket). amúgy
nyelvi tapintat-érzelgősség, kronográf tétlenség, satöbbi.
azt mondják a múlt előttünk, a jövő mögöttünk.
egy mondat vagy betűrezervátum, Kordillerák vidéke.”

Kenah Cusanit: 2017 (Székely Örs fordítása)

Antoni Pawlak (Csordás Gábor fordítása)

igyekszem nem gondolni rád
noha az emlékezet
nem engedelmes eszközöm
munkába vettem magam
a képzelet makacs agyagját
sivataggá döngölöm magam körül

Antoni Pawlak

Levél haza (Csordás Gábor fordítása)

Nagyvilág 1988/3

William Carlos Williams (Kodolányi Gyula fordítása)

“Tökéletes hullám nincs –
Amit írsz, eltévesztett
szavak és hibás mondatok
tengere.”

William Carlos Williams: Tél jövetele (Kodolányi Gyula fordítása)

Raša Livada (Veress Miklós fordítása)

“Szökhet bármi magasra,
perzseli fészkének füstje a madarat.”

(Veress Miklós fordítása)

Ingeborg Bachmann (ford. Márton László)

“Ha kő gördül, ha galamb tolla rezzen,
talán egyszer magamra ismerek.
Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem,
ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”

Ingeborg Bachmann: Hogy nevezzem magam? (ford. Márton László)

Ruth Blumert (Uri Asaf és Marno János fordítása)

Oda születni, ahol másféle a szorongás,
már nem lehet.
Marad az esély, hogy szembenézzek evvel,
és lássam, az előttünk halomban álló köveket,
a romokat,
az üvegszilánkokat,
a szögesdrótokat,
a zsákutcákat,
s a nyakatekert törvények
gonoszan villanó tekinteteit.

Elszegényedünk, kiüresedünk,
beérjük a puszta léttel.
Meghitt szorongásunk a vigasz.

Ruth Blumert: Szembenézni

(Uri Asaf és Marno János fordítása)

Maria Luisa Spaziani (ford. Franyó Zoltán)

Maria Luisa Spaziani

Szeles esték antik földemen,
ahol a sólyom lecsap a levegő tárnáiba,
az egyik és a másik harangtorony között.
Esték, a láthatatlan bodzafa áradatától,
kis falak üvegeitől meghatottan,
az utolsó napfénytől lángra gyúlva, ahol
valamilyen íz, nem tudom, milyen,
rekedt meg a téglákon és a havon.
Kedvem támad letépni mindnyájatokat, ó ti
időmtől ittas, lombja-fosztott hangok,
lassan elvenni a tél száraz koronájából,
és megint fölépíteni zenébe, szavakba
egy örökös fatörzsön.

Költészet

(Franyó Zoltán fordítása)