Monika Rinck:
Sense (részlet)

Halljátok ti is, a mézjegyzékek élcelődnek, hatni akarnak a jövőre.
Elegük van abból, hogy csak megtörtént dolgokat jegyeznek fel.
Figyelj csak, tele vagyok dohánnyal, van ötven felpörgetett euróm,
s ahonnan ezt szereztem, ott még több is van. Taxival jövök érted.
Mondd a házszámot. Mindjárt ott leszek. Van még tíz perced
a szépítkezésre. Vonzerőt akarok látni. Szélcirógatta pihéket,
ahogy átlobognak a jövőbe. Ezt akarom. Veled. Hová? Mi az, hogy
hová?!

Kalász Orsolya fordítása.
Megjelent az ÚjForrás 2016/6. számában.

Lelkedben kard-komolyság s háromszorosan édes
alkonyati szonettek szelíd, ódon zenéje;
gyümölcs módjára lángol gyermeki büszkeséged;
énekeid hatalmas, sötét korsót idéznek,
mely kiömlik a földi eszményképek fölébe.

Pablo de Rokha (Hárs Ernő fordítása)

Irígylendő kor, mikor a szonett
tiltotta a költőnek, hogy fecsegjen!
Azt vallom én: ma is hasznos lehet
a visszarántó zabola a versen.

Novella Nyikolajevna Matvejeva (Rab Zsuzsa fordítása)

Ciaran Carson

Szent Ciaran és a Madarak

Az én étkem
Vízitorma, kenyér,
Énekes ág
Fejemnek födél.

Az én hangom
Harang, nyelve híja.
Az én csöndem
Nyelv el nem bírja.

A csöndem
A holtaké.
Fehér kő sírjukon,
S nem kenyér.

Fehérségem: a hó,
Havam: a csend,
Az én szerelmem
Nem halált jelent

S nem asszonyok szerelmét
Csak a fehér madarakat,
Kezemhez ideszálltak,
Nem mozdulhatok.

Ideszögeznek, mégis
Ők tartanak élve,
Szeretnek, eltakarnak,
A morzsáimért cserébe.

Mesterházi Mónika fordítása

a múzsa dolga a sírás is
hogy gyönyörű ihletet adjon a kesergéssel
könnyel, vérrel és más szarokkal teli irodalomnak

(Maja Solar: dora maar [részlet], ford. Orovec Krisztina)

Voltaire-nek himlője volt, de meggyógyította
magamagát oly módon, hogy – többek között –
megivott 120 liter limonádét: ez költészet.

Remco Campert: A költészet cselekvő (Bernáth István fordítása)

A halál egy virág, mely csak egyszer nyílik ki.
De ahogy virágzik, úgy nem nyílik semmi más.
Virágzik, amint csak akar, nem az időben lát neki.

Megjön, egy óriáspillangó, mely a lenge szárra száll ékül.
Hadd legyek én az a szár, oly duzzadt, hogy örüljön végül.

Paul Celan (A halál – fordította Marno János)

http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2001-7-8.pdf

Mit érzek meg
a kivágott fákból?
Halálos félelmet,
nem az illatot.

Milyen lesz gyújtósként
a kályhában.

A hely is, ahol
most a ledőlt törzsek
hevernek,
a fájdalom helyeként
marad meg.

Milyen lesz
az a meleg,
amit adnak?

Lenka Kuhar Daňhelová (Törzsek – Vörös István fordítása)

http://versumonline.hu/vers/lenka-kuhar-da-helova-torzsek/

Ma egy markoló kifecsegett az omladozó hegyoldalból
egy palacknyi színtiszta borostyánt ősi
gyógyírt lázra és melankóliára frissítőt
a földi léthez éghajlatunk teleire

Adrienne Rich (Erő – fordította Fenyvesi Orsolya)

A teljes vers:
http://versumonline.hu/vers/adrienne-rich-ero/

“Köszöntsük nagyjaink
az ember házából, tűzhelyétől, a lét
mézét gyűjtő kasoktól is. Zenék
üdvözöljék őket, akik
hajnalfényt hoznak az
emberszívbe, e magas égi lakba.”

Edith Sitwell (Szemlér Ferenc fordítása)

“A Természet széttépi saját kéziratait, felszámolja a könyvtárát,
dühöngve veri le utolsó gyümölcseit.”

Francis Ponge

Őszutó (Efraim Israel fordítása)

igyekszem nem gondolni rád
noha az emlékezet
nem engedelmes eszközöm
munkába vettem magam
a képzelet makacs agyagját
sivataggá döngölöm magam körül

Antoni Pawlak

Levél haza (Csordás Gábor fordítása)

Nagyvilág 1988/3

“Tökéletes hullám nincs –
Amit írsz, eltévesztett
szavak és hibás mondatok
tengere.”

William Carlos Williams: Tél jövetele (Kodolányi Gyula fordítása)

“Szökhet bármi magasra,
perzseli fészkének füstje a madarat.”

(Veress Miklós fordítása)

“Ha kő gördül, ha galamb tolla rezzen,
talán egyszer magamra ismerek.
Egy szó hiányzik! Magam hogy nevezzem,
ha nem akarom, hogy másik nyelvben legyek?”

Ingeborg Bachmann: Hogy nevezzem magam? (ford. Márton László)

Oda születni, ahol másféle a szorongás,
már nem lehet.
Marad az esély, hogy szembenézzek evvel,
és lássam, az előttünk halomban álló köveket,
a romokat,
az üvegszilánkokat,
a szögesdrótokat,
a zsákutcákat,
s a nyakatekert törvények
gonoszan villanó tekinteteit.

Elszegényedünk, kiüresedünk,
beérjük a puszta léttel.
Meghitt szorongásunk a vigasz.

Ruth Blumert: Szembenézni

(Uri Asaf és Marno János fordítása)