Maria Luisa Spaziani

Szeles esték antik földemen,
ahol a sólyom lecsap a levegő tárnáiba,
az egyik és a másik harangtorony között.
Esték, a láthatatlan bodzafa áradatától,
kis falak üvegeitől meghatottan,
az utolsó napfénytől lángra gyúlva, ahol
valamilyen íz, nem tudom, milyen,
rekedt meg a téglákon és a havon.
Kedvem támad letépni mindnyájatokat, ó ti
időmtől ittas, lombja-fosztott hangok,
lassan elvenni a tél száraz koronájából,
és megint fölépíteni zenébe, szavakba
egy örökös fatörzsön.

Költészet

(Franyó Zoltán fordítása)

Őrszelleme e tájnak véres és vérre szomjas:
mikor az esti dombok sötétre komorulnak,
fölmagasul egy íjász körvonala, hatalmas
árnyalakja egy roppant, nyíllövő kentaurnak.

Ó, mennyi harci fönnsík, mennyi aszkéta puszta!
– nem e földön virágzott a bibliai éden –
sasok otthona, bolygónk mostoha, néma zugja:
Kain hazátlan lelke szálldossa át sötéten.

Spanyol vidék

Antonio Machado (Illyés Gyula fordítása)

“A hegyomlás alatt laksz.
És tudod is.
És beveted a földet,
jársz-kelsz az udvaron,
hagyod, hadd játsszanak arra a gyerekek,
este lefekszel,
mintha nem volna így.”

Olav H. Hauge: A hegyomlás alatt (Székely Magda fordítása)

Jó volna Mallarmét fordítani,
de közben folyton azon morfondírozok, hogy
én tulajdonképpen
első osztályú utas akartam lenni,
nyugszékből nézni a foszló habokba,
tartozások és hozzátartozók
nélkül, ehhez képest nincs mit ennem,
és ami még rosszabb, mások etetnek
(bár ez hiú beszéd, és lehet, hogy az volna még rosszabb,
ha mások sem etetnének, így mégiscsak megvan mindenem,
mint ezeknek az ocsmány balkáni gerléknek
az udvaron), ezek a gondolatok azonban elvonnak
Mallarmétól, pedig nagyon jól lehet Mallarmét
fordítani egy másik életben
(oly napsütötte minden másik élet),
ahol Mallarmét fordítanak, nem ismerik
az evilági komor teleket.

(Petri György: Jó volna Mallarmét fordítani)

“Harcos légiókba kötöztük
az égi fecskesereget –
a napot most nem látni köztük,
mozog a lég, él, csicsereg;
háló – fölébe szürke köd gyűlt,
nem látni a napot, s a föld lebeg.”

Derengő szabadság

Oszip Mandelstam (Pór Judit fordítása)

Életét kezdő asszony vagyok, van bizonyos erőm,
de ezt az erőt olyan hatalmak korlátozzák
szigorúan, akiknek arcát ritkán látom.
Életét kezdő asszony vagyok,
aki fekete Rolls-Royce-ban, halott költőjével
keresztülhajt a szürkület és a tövisek tájképén.
Asszony bizonyos küldetéssel,
aki – ha a betűnek engedelmes – életben marad.

Asszony egy párduc idegrendszerével

Adrienne Rich (Mezey Katalin fordítása)

Akkor kiköltöztem a ház mögé,
egy tölgyfaágra. Innen láttam, ahogy
kocsiba ül, munkába megy. A varjúléttől
nem kívántam kevésbé, pláne ha
abba a rövid cuccba bújt, amit
Berlinben vettem neki. Nem tudom,
észrevett-e. Nem láttam, hogy fölnézne.
Láttam viszont távozni a könyveimet.

Matthew Sweeney (Mesterházi Mónika fordítása)

“Ország a világ túloldalán.
Levegő. Könnyü árnyék.
Megvalósítatlan terv. Magány.
És lángol. S egyre vár még.

“Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.”

Wisława Szymborska (Kerényi Grácia fordítása)

Donald Hall
Fehér almák

amikor az apám már halott volt
hangjával
fülemben ébredtem
felültem az ágyban

visszafogtam lélegzetem
és a sápadt zárt ajtóra meredtem

fehér almák és a kő íze

ha újra szólítana
felölteném kabátom és sárcipőm

Gyukics Gábor fordítása

Vajon arról a lustaság tehet, hogy Párizsban csak az életünk képez költészetet?
Hogy a város látványa elfeledteti, hogy nem tesz költővé egyetlen cigi.

Guillaume Métayer (Kemény István fordítása)

Mert én a te véred vagyok.
Csikorgó emléke szállodai délutánoknak,
ahol narancsvirágos a törülköző, s az a fintor,
amellyel a szomjúság kicsordítja a rézkancsókat.
S te vagy az esztendők távoli ügetése, te vagy,
aki megállítja, aki bezúdítja
szobámba az éjszakák folyóit.

César Calvo: Távollétek és késedelmek III. (Majtényi Zoltán fordítása)

“A különbség Hannover és Anna Blume között annyi, hogy az Annát oda-vissza lehet olvasni, a Hannovert viszont leginkább csak elölről.”

Kurt Schwitters (Kappanyos András fordítása)

“hónapok óta az egyetlen
érdekes hír a híradóban:
olybá tűnik, hogy a sünök
idő előtt kibújtak
a letargiából, Toscanában”

Rita Degli Esposti (Szkárosi Endre fordítása)

Mentem, pedig a félelemtől
csikart a hasam és zúgott a fejem;
azt hiszem, a holtak jeges szele fújt keresztül.

Roberto Bolaño (Kemény Lili fordítása)

“kinézek rád: mint fák vagy mondatok,
véletlenszerű vagy a téli konyhában,
belém jutsz, kikopsz, idővel eltűnsz”

Margaret Atwood (Imreh András fordítása)

“kétszeresen is szép
a szép
és a jó kétszeresen
is jó,
ha egy pár gyapjú-
zokni forog szóban
télvíz idején.”

Pablo Neruda (Tótfalusi István fordítása)

“Szavaimat kihuzigáltam
magamból míg
ott hevertek
pőrén lélegezve
a nyelvem alatt.”

Ulla Hahn (Tandori Dezső fordítása)

“Béklyótlan kézből nyílhat csak a vers,
ám rejtett forrásként, a szív segít.”

Derek Mahon (Fodor András fordítása)