szerb

“Egy ismeretlen nyelven hallgatok. / Idegen vagyok, furcsa szokásokkal, / térdemben egyenes szelekkel.” – a szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“Aki szereti nézni a széthullást, / a fekete szín terhét hordja magában.” – a szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“az ajtók és ablakok segítségével / becsukhatod és kinyithatod / fényét és sötétségét a téged körülvevő // világnak”. A szerb Branislav Živanović verse Terék Anna fordításában.

“amikor széthullott az országunk / azt mondták / csak az egység ment meg bennünket”. A szerb Stevan Bradić újabb verse Benedek Miklós fordításában.

“vannak akik nem tudják elviselni a távolságot ahonnan jönnek / ha velük együtt ereszkedünk le a folyón”. A szerb Stevan Bradić verse Benedek Miklós fordításában.

A magány, melyhez ragaszkodsz, csak a csend / emberi használatra alkalmas alakja – A szerb Darko Daničić verse Fehér Illés fordításában.

A kortárs szerb líra egyik legeredetibb szerzőjének verse Orcsik Roland fordításában.