Vers

“A sötét búza figyel” – James Wright verse Pál Sándor Attila fordításában

“kifújják és beszívják / a használt, szennyes levegőt, ami nélkül / nem tudnának élni” – Philip Levine verse Bogár Ádám Tamás fordításában

“Semmi élő. Semmi halott. Csak szemek, amik szemekbe néznek.” Egy újabb részlet Francesca Tuscano Thalassza című kötetéből Szokács Kinga fordításában

“elhatárolódom saját magamtól / elválaszt az egynapi hajóút óceánja”  Manuel Antonio versét Mohácsi Árpád fordította galegóból

“és mikor arra gondolok, hogy meghaltál, / kedvem támadna kibontani az élet és a halál kimonóját” – a dán költészet klasszikusának, Jens August Schadénak a verse Morten Rasmussen és Wulf Sámuel fordításában az Észak folyóirattal közös rovatunkban.

“egy férfi közeledik / a szemeteskukához / egyik kezében nejlonzacskó / másik kezében kölyökkutya” – A román Alexandru Vakulovski verse Lövétei Lázár László fordításában.

“meditációk a bolygó, az álmok, a bizalmas pillanatok gyógyulásáért, velük együtt forgok tengelyem körül.” – a német Alke Stachler verse Bordás Máté fordításában.

“követik a külvárosi rend rettenetét / a havazások lágy őrületében”. A ma 80 éves Margaret Atwood korai verse Vonnák Diána fordításában olvasható.

“a spórák / szétszóródnak, gyökeret eresztve, akár a pénz, / sodródva, mint a fikció vagy a miazma, ki-be járnak az ember / agyán, buzgón beágyazzák magukat” – Margaret Atwood verse Bordás Máté fordításában.

“Az óceánok minden vize / egy könnycseppben gyűlik össze”. A galego nemzetiségű Manuel Antonio verse Mohácsi Árpád fordításában.

“oly ritkák a fészkek / átfúj rajtuk a szél / mögöttük lakások fénylenek magukban / senkit sem látni” – Sascha Kokot verse Bordás Máté fordításában.

“Megbocsátom, mit nem tettél sosem. / Végképp bűnös vagyok – épp mint te nem.” Az amerikai líra klasszikusa, Anne Sexton verse Szlukovényi Katalin fordításában.

“És mibe / botlasz bele, / ha nem az ibolyaszín / kihalásba?” – a Pulitzer-díjas amerikai költő, Forrest Gander verse Bordás Máté hangján.

“Egynek születni mind közül / és csak lassan telni meg – önmagunkkal? / a saját létezésünkkel? a saját / létezésünk tudatával egy világban, ahol / rajtunk kívül még hatmilliárdan élnek?” – a norvég Geir Gulliksen verse Gógl Réka fordításában az Észak folyóirattal közös rovatunkban.