Vers

“aztán a vöröslő nap, // mely mindeközben egyre csak emelkedett, / a fák fölé ért, / és rászórta vad, karmos fényét / mindenre.” – Az amerikai Mary Oliver verse Tóth Bálint fordításában.

“Vihar zeng, vágtat fenn / száz csődör szélhada, / jég reccsen, s dermedten  / vacog a fog s a fa.” – a lengyel Julian Tuwim verse Priszlinger Nóra fordításában.

“Bocsáss meg, csak egy köröm vagyok. Igen — az / az, amitől megválnék — körbezáruló mondataim / ütéseitől megfeketedett körmömtől” – Az amerikai Aimee Nezhukumatathil verse Mohácsi Balázs fordításában.

“A fürdőkád mindenkié.” – Luna Miguel versét Gothár Tamás fordította spanyolból.

“és szirmokká bomlik a szád, / mert a húsod már nem hús” – Az argentin Alfonsina Storni versét Izsó Zita fordította

“És a melankólia veszedelmes horga / ott lifeg minden kutyafülén. // A kutyán, akinek az életem köszönhetem, / aki átsegít minden egyes hosszú, fülledt éjszakán.” – James Tate verse Unoka Mihály fordításában.

“hadmozdulat a balti-tengernél / mintha az ember gyakorlaton az ég hideg / homlokába lőne” – a német Anja Kampmann verse Bordás Máté fordításában.

Joanna Russ nagy, kurzivált, narancssárga betűkkel felsorol néhány gyakori ellenvetést női szerzők munkái kapcsán. Például: Ő írta, de nézzék, miről írt. (A hálószobáról, a konyháról, a családjáról. Más nőkről!); Ő írta, de ő nem is igazi művész, és ez nem igazi művészet. (Thriller, lektűr, gyerekkönyv. Sci-fi!).

“Az állatok nem a szabadba valók?” Az amerikai Lawrence Raab verse Tóth Bálint Péter fordításában.

“ütött a biológiai óra, sürgős növekedés / volt a parancs (üvölt az engedelmesség hiánya) / a katasztrófa a dolgok helyes rendje, /
a katasztrófa ismert mellékhatás” – Elke Erb versét Csősz Gergő fordította.

“Ó Temze, / Saját vereséged zsákmánya, Ó te nélkülözhetetlen derítő.” Ted Hughes verse Péti Miklós fordításában – ismét a Westminster hídról.

“Kilencéves voltam. / Világéletemben ott volt / körülöttem a pia. A barátaim / is ittak, de ők bírták” – újra Raymond Carver a Versumon Berta Ádám fordításában.

“Tudja, hogy a földet / anyák irányítják, ez az / egy biztos. Azt is tudja, / hogy őt nem lehet már többet / lánynak nevezni. Ami / a bebörtönzést illeti, úgy hiszi // azóta fogoly, mióta megszületett.” — Az idei Nobel-díjas Louise Glück verse Ferencz Mónika fordításában.

“egymagában / ül, legalábbis / senki sem látja a festőt / a teremben a vendégeket / vagy saját magát / saját tátott szája előtt” – a német Anna Hetzer verse Bordás Máté fordításában.

Látjuk az üvegen át, hogy lángol a tűz, / cirill imáinkat mormoljuk, melyekben / pontosan meg van nevezve a vétkes. / Nálunk még a hó is veszélytelen, uram. / Veszélytelenebb még az Istennél is, aki későn / érkezik, a munkanap végén, fáradtan és éhesen.

“mind együtt / nevettünk apával”. A román Marius Aldea verse Gothár Tamás fordításában.

“Öregszem, megöregszem / nélküled, Anyám, szívem / domborzata. ” – Olga Broumas versét Szigethy Rebeka Sára fordította