Vers

“Mint a jó fiúk, kihúzom apámat / a vízből, a hajánál fogva vonszolom / a fehér homokban, bütykös öklei / hosszú nyomát hullámok törlik kapkodva el.” A nagy sikerű vietnámi-amerikai Ocean Vuong újabb versét ezúttal Simon Márton fordította.

“Kedvedre válogathatsz az ételek közül / Még a megkínzott bárányt is szeletelve / en croute tálalják” Bernadette Mayer versét Simon Bettina fordította

“Ezután az iskolaigazgató azt mondta: a férfi vére / Teremtette a történelmet, a nők vére pedig / Undort váltott ki.” – A román Medeea Iancu verse André Ferenc fordításában.

“Nem jött még el a férfi, sosem volt, és nem is lesz soha… / Hamis tükör ő, melyet a Nap lánya a sziklafalnak hajít dühében” – Edith Södergran, a svéd modernizmus úttörőjének verse Buzás Borbála fordításában az Észak folyóirattal közös rovatunkban.

“mire hasonlít az ember, aki a pecsenyét eszi: a külügyi és belügyi miniszterre, meg az összes többi miniszterre is”. A világutazó horvát költő, Marko Pogačar verse Terék Anna fordításában.

“Visszabújtak fejembe szemeim? Lódít a tükör / mindig, de nem tudjuk rábizonyítani.” – A román Alexandru Mușina verse Szonda Szabolcs fordításában.

“a szüleink/ azt hajtogatták: / „soha ne menj annak / a háznak a közelébe” / szóval, természetesen, / odamentünk.” – Charles Bukowski versét Juhász Márió fordította.

“ezen a földön évszázadokon át / dobogó patákkal / és zúgó lánctalpakkal / idegen hadak csörtettek végig” – A lengyel Antoni Pawlak verse Sipos Tamás fordításában.

“Szeretnék bálna-szelídítő lenni. Szeretném, ha hallanák az emberek, mikor arra kérem őket: ne engedjék, hogy lenyelje őket egy trombita.” Részletek a román Doina Ioanid poémájából, magyar hangja Lövétei Lázár László.

“falaid oly jól szigetelnek / hogy senkit nem hallasz meg / ki a tél végéről / hírt adhatna neked” – a német Sascha Kokot két verse Schelhammer Zsófia fordításában.

“büszke deklarációi / mint szélben a madártoll”. Az amerikai Maya Angelou verse Mohácsi Balázs fordításában.

Mosolygok. Megjátszom, / hogy nem érzem a megkönnyebbülés / fügefalevelét, mert sikerült / nem meggyűlölnie magát.

“A távolság szót próbálgatom és megtelik / platánfákkal, egy nyárra való virágporral, / és ahogy leírom: völgy, a szalma, a fém, / a vér, az eskük, a vértek megíratlanok.” – az ír Eavan Boland verse Bordás Máté fordításában.

“A járda testhez álló / dob, / fogaimból billentyű / lesz zongorán.” – Az amerikai Saeed Jones verse Mohácsi Balázs fordításában.

“Fűszagot érzek a fűben ülve / El vagyok eléggé érzékenyülve” Ada Milea versét Balázs Imre József fordította románból. A vers után meghallgatható a szöveg eredeti dalváltozata és a magyar nyelvű verzió, a fordító előadásában

“MOST ÁTKOZOM AZOKAT, AKIK IMÁDKOZNAK ÉRTEM / ÉS AZ ELLENSÉG KEBLÉN LELEK BÉKÉRE” – a múlt hónapban elhunyt fiatal dán költő, Yahya Hassan utolsó verse Németh Viola fordításában, az Észak folyóirattal közös rovatunkban.