Alejandra Pizarnik

Alejandra Pizarnik (1936–1972) a 20. századi argentin irodalom egyik legjelentősebb költője. Orosz zsidó emigráns szülők gyermekeként született Avellanedában, Argentínában. 1960-ban Párizsba költözött, ahol összebarátkozott Octavio Pazzal és Julio Cortázarral. Pizarnik költészetére jellemző az erős szimbólumhasználat, írásain megfigyelhető a szürrealisták, elsősorban André Breton és Antonin Artaud hatása, fő témái pedig a gyermekkor, az elidegenedés, az őrület és a halál. Rövid élete alatt hét verses- és egy prózakötetet írt – ez utóbbit Báthory Erzsébet magyar grófnőről, aki a legenda szerint 600 fiatal lány megkínzásáért és haláláért volt felelős. Pizarnik egész életében depresszióval küzdött, mígnem 1972-ben véget vetett életének.

“Zokogsz a könnyeid mögött, / kinyitod vágyaid kincsesládáját / és gazdagabb vagy, mint az éjszaka.” Az argentin Alejandra Pizarnik újabb verse Izsó Zita fordításában.

“a lány megtalálja a végtelen álarcát / és áttöri a költészet falát”. Az argentin Alejandra Pizarnik verse Izsó Zita fordításában.