Eavan Boland

Eavan Boland (1944-2020) ír költő. A Stanford Egyetem professzora volt 1996-ig. Írásaiban az ír nemzeti identitás kérdéseit és az ír történelem női alakjainak szerepét boncolgatja. Első kötete 1962-ben jelent meg. Számos díjjal tüntették ki munkásságáért, 2018-ban az Ír Királyi Akadémia tagjává is megválasztották. Egy esszékötetéért 2012-ben PEN-díjat is kapott. 2020. április 27-én hunyt el. 

Eavan Boland -

Szerelem

szeptember 26, 2021 - Vers

hősnek látlak, eposzi hősnek, / a kép ragyog, szélei aranyozottak, / és elfog a vágy, hogy a levegőbe üvöltsek, / drága társam: / fogunk mi még valaha annyira élni? – Eavan Boland verse Kulin Borbála fordításában.

Eavan Boland -

És lélek

október 21, 2020 - Vers

“a miénk is / egy ilyen város, amiben / az elemek mindennap útra kelnek / egymás felé” – Eavan Boland verse Kulin Borbála fordításában.

Eavan Boland -

Hogy alkottunk öreg földön új művészetet

június 9, 2020 - Vers

“A távolság szót próbálgatom és megtelik / platánfákkal, egy nyárra való virágporral, / és ahogy leírom: völgy, a szalma, a fém, / a vér, az eskük, a vértek megíratlanok.” – az ír Eavan Boland verse Bordás Máté fordításában.