Louise Glück

gluck

Louise Elisabeth Glück (1943-2023) Pulitzer- és Nobel-díjas amerikai költő, esszéista. Tizenkét verseskötet és két költészeti tárgyú esszégyűjtemény szerzője, a Yale és a Stanford Egyetem oktatója.

“a dolgok, melyektől függünk, / eltűnnek. // Mit tesz majd a lélek, hogy vigaszt találjon?” – Louise Glück verse Visky Bence fordításában.

“Tudja, hogy a földet / anyák irányítják, ez az / egy biztos. Azt is tudja, / hogy őt nem lehet már többet / lánynak nevezni. Ami / a bebörtönzést illeti, úgy hiszi // azóta fogoly, mióta megszületett.” — Az idei Nobel-díjas Louise Glück verse Ferencz Mónika fordításában.

“Egyszer régen megsebesültem. Azért éltem, / hogy bosszút álljak”. A friss Nobel-díjas Louise Glück újabb verse, ezúttal Szűcs Anna Emília fordításában.

“A húgom és én / ugyanarra jutottunk: / leginkább úgy vagyunk / szerethetők, ha nem / vagyunk jelen” – a friss Nobel-díjas Louise Glück verse Fenyvesi Orsolya fordításában.

“Ez a meddőség / az aratásé vagy a dögvészé.” Louise Glück verse Nagy Márta Júlia fordításában.

“Telnek a hetek. Elteszem őket, / Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…” – Az amerikai Louise Glück verse Branczeiz Anna fordításában.

“anyám szíve olyan / nagyon hideg, rideg lett, / mint egy apró vasmedál.” Louise Glück újabb verse Branczeiz Anna fordításában.

“Ha azt mondanám, nem félek – / nem lenne igaz.” Louise Glück verse Branczeiz Anna fordításában.

“megmondom én, / mivé kellett volna válnom — / eszközzé, mi figyel. / Nem közömbös: mozdulatlan. / Egy faág. Kődarab.” Louise Glück verse Fenyvesi Orsolya fordításában.