Medeea Iancu

§ 170. AZ EMBEREK le-
néznek
rám.

Az igazi művészet eredete
A fenyegetés. Az igazi művészet eredete a véraláfutás. Az igazi
Művészet eredete a félelem és a bizonytalanság. 
Az igazi művészet az erős ökölé. Az igazi
Művészet

A férfié. 

Minden egyes alkalommal, amikor írok, valaki összetéveszt egy
Tárggyal. Minden egyes alkalommal, amikor írok, 
Valaki azt mondja, csábítok.

Minden egyes alkalommal, amikor írok,
Valaki meg akar

Érinteni. Minden egyes alkalommal, amikor írok, valaki azt mondja: most
majmolni fog

Egy férfit. Minden egyes alkalommal,
amikor írok, azt 
mondják

Nekem: írj 
Jobban! Minden egyes alkalommal, amikor írok, 
A lábaim fontosabbak. Minden egyes alkalommal, 
Amikor

Írok, 
Kurva vagyok.
Szajha.
A mellbimbóim. 

Minden

Egyes alkalommal, amikor írok, 
A baszás vagyok. Minden
egyes alkalommal, amikor 

Írok, 
Megint szépnek kell lennem
Az irodalom számára.

Megint hosszú kell, hogy legyen
A hajam
                        az irodalom számára.
Kell, hogy legyen mellem
                        az irodalom számára.
Olyan kicsire
Kell összehúzódnom, amilyenre csak
               Tudok
Az irodalom
               Számára.

Hidzsábot kell viselnem
                     Az irodalom számára.
Azt kell mondanom,
Igen, uram,
átadom neked
A helyem.

Bájosnak kell lennem
Az irodalom számára.
Nyugodtnak kell lennem
Az irodalom számára.
Csak nehogy leírjam azt, hogy

Vér. 

A szerep
A szégyen.
A nő szerepe 
A szégyen.
A férfi szerepe
Az élvezet.
A nő szerepe
A vétek.

A férfi szerepe 
Az ösztön.

A szépség szerepe
A vétek.

A beszédem
A vétek.
A képem
Hagyományból van.
A karom
Hagyományból van. 
A gyerekek arca 
Fehér lesz
A többi
Fehér arc között,
A többi 
Fehér kar között.
A többi
Bevert, véraláfutásos kép között. 

Nem szabad máshol lennem, csak itt
A fátyol alatt.
Nem szabad zavarnom
A férfiakat.
Nem szabad más legyen az arcom, csak
Fehér.
Nem szabad belekeverednem
A politikába,
Meg kell mosdatnom a gyerekeket,
Meg kell szoptatnom 

A gyerekeket,

Meg fognak
gyanúsítani.
A nőiességem nem
helyénvaló. 

Ki kell törölniük engem
Az irodalomból.
Gyerekeket
kell szülnöm,
Nem szabad más legyen az arcom, csak
Fehér.
Nem szabad más legyen az arcom, csak
Fehér.

A tudomány és
A beszéd
az a
férfié.

Megint 
Szépnek kell lennem
Az irodalom
Számára.

Szexinek
Kell lennem
Az irodalom
Számára.

Meg kell
Nedvesítenem
Az ajkam
Az irodalom számára.

Szét kell tennem
A lábam
Az irodalom
Számára.

Mí
mel
nem kell 

Az irodalom
Számára.

Nem az a nő vagyok, aki szül
És szeret. Ahol most te vagy, ott voltam
Én.

Ez a háború,
Amiben
Benne vagyok. Ez az

Én 
Mondatom,

Aminek
Nincs neme.

Mi élők vagyunk és
Ámen. Közülünk egyesek
Holtak

És 
Ámen. De ők élnek
Bennünk és

Ámen. Ámen erre
A nikábra. Ámen ezekre
A hírekre. Ámen ezekre
A gyilkosságokra.

Ismétlődések, mint például
A keresztelő és
Ámen. Mint például 

A beleegyezés nélküli
szex.

Minden versből megőrzöm 
A bőrömet. Minden versből megőrzöm
A bizonytalanságaimat. Minden

Versből megőrzöm

A könnyeimet. Ez az a
Mondat, amiben nem 

Szülök. Ez az a mondat, amire
Kényszerítenek.

A férfiaknak meg-
vannak a vágyaik. A nők meg-

tanulták, hogy 
Csak 

A férfi mellett érhetnek el
Valamit. Attól függően, mennyire

Fiatal a nő, a férfi odatolakodik
Eléje. Az irodalmi

Irányzatok 
A meztelenségről beszélnek &

A nő
Síkosításáról. Egy férfi
Mindig csak 

Más férfiak könyveit
Fogja értékelni.

Arról beszélek, hogy
Jogom van átnézni

A szöveten. A nikábról
Beszélek. A bőr betiltásáról

Beszélek.
Ez az a mondat, amit ők
Kihasználnak. Ez az a mondat, amiben 
A gyerek

Halott. 

Ebben a mondatban nem
Létezik
Hierarchia. 

Óda kihullott
Hajamhoz. Óda 
Megaláztatásaimhoz. Óda

Sötét hangomhoz. Óda szül(et)és-
napomhoz. Óda a legyőzött
Rákhoz. Óda

Ehhez az új
Beszédhez. Óda
a szül(et)és-
napomhoz.    

András Orsolya

fordítása