A frankfurti reptér
itt nincsenek nemzetiségek
csak a felhők fölé készülő emberek, akiket elfogott
a félelem, a remegés, a hascsikarás
és más, ami odaát van
rasszokon, bőrszíneken túl
senki sem siet itt, mint a metaforában, ahol az élet egy utazás,
és felfogod, nem akarod, hogy egyszer véget érjen
keresem a német kézimunka-magazint, néha hoznak ilyeneket
hozzánk is, de ez a nép már régen nem köt;
helyettük inkább képregényeket kellene venni
Donald kacsáról; ismételni ezt a szép nyelvet,
amit nem édesített meg a bélyegek ragasztója
a világ összes magazinja, melyeket
az irodalomból ismerek, ugyanolyan;
csúnya barbik, duty free parfümök
a hangszórókban közlemények elveszett gyerekekről
nők csinos kosztümökben, pókháló-könnyű szárikban –
szimbolikus éden, amelyben sokak számára
megismétlődik a bábeli tapasztalat
a repülőben könyökünkkel véletlenül
egymáshoz érünk, mint a testvérek
Tölgyesi Beatrix
fordítása
A szerző a Szépírók Társasága által rendezett Baltic Poetry Festival / Balti Költészeti Fesztivál résztvevője.