Hera Lindsay Bird

A gyerekek a világ orgazmusai
(Children Are the Orgasm of the World)

Ma reggel a buszon az egyik nőnél volt egy táska, amire inspirációs üzenetek és pozitív szállóigék voltak írva, amelyeket el is olvastam, mivel nagy rajongója vagyok az inspirációs üzeneteknek és a pozitív szállóigéknek. Az olyan ruhadarabokat is szeretem, amelyek tanácsot adnak. Van-e jobb egy csillámos baseballsapkánál, ami megmondja egy idegennek, hogy miért kell küzdenie? Mintha a terapeuták világában élnénk. A buszos nő inspirációs táskáján olyan mondatok álltak, mint hogy „élj a mában” és „lélegezz”, de az is, hogy „a gyerekek a világ orgazmusai”. A gyerekek a világ orgazmusai lennének, ahogyan az orgazmusok a szex orgazmusai? A gyerekek bárminek is az orgazmusai lennének? A gyerekek épp annyira a világ orgazmusai, ahogy a légpárnás hajók a jövő orgazmusai, vagy a csönd a telefon orgazmusa, vagy a szarás a lasagne orgazmusa. Akár azt is lehetne mondani, hogy a birkák a magányos legelők orgazmusai, amelyek a modern mezőgazdasági gyakorlatok orgazmusai, amelyek az ipari forradalom orgazmusai. Aztán arra gondoltam, miért is ne? Én is szeretek dolgokat hasonlítani más dolgokhoz. Például néha szex közben úgy nézel ki, mint egy helikopter egy alacsony költségvetésű filmben, amelyik eltűnik a felhő mögött, hogy ott robbanjon fel. Vagy mint egy nagy presztízsű versenyt megnyerő atléta, aki a győzelem pillanatában rájön, hogy megcsalja a felesége. De legtöbbször az orgazmusok a világ orgazmusai. Mintha egy üveglabdával dobnál kosárra. Vagy mintha tökéletes merülést hajtanál végre egy medence jajistenemben. Vagy mintha visszautaznál a múltba, hogy megbocsáss magadnak, amivel olyan bonyolult időparadoxont idéznél elő, amitől újraindulna a teljes emberi történelem, meztelenül bukkannál fel egy sziklás kiszögellésen, és felnéznél a naplementére egy olyannyira új világban, hogy a felnézést még fel sem találták.

 

Mohácsi Balázs

fordítása