Rosario Castellanos

Mert ha te léteznél
nekem is léteznem kellene. És ez hazugság.

Rajtunk kívül nincs más: a férfi és nő,
a gyermekben megbékélt nemek,
együtt a két fej, de nem bámulják egymást
(hogy egyikükből se legyen tükör)
egyenesen előre néznek, a másik felé.

A másik: közvetítő, bíró, ellentétek
egyensúlya, tanú,
csomó, ami összeköt mindent, ami szétszakadt.

A másik, a némaság, ami a beszélőtől
hangot követel, a hallgatótól pedig füleket.

A másik. A másikkal,
az emberiség, a párbeszéd, a költészet kezdetét veszi.

 

 

Izsó Zita

fordítása