Jean-Baptiste Para

Azok az idők elmúltak

Miféle csapzott füvű part ez? 
S e konok fonál a lankák alján?

„Fegyelemből falok, ha kenyeret adnak.
Köpenyszárnyakból fekete pihét tépek.”

Serény kéz szappanozza a vágott kezet.
Ha rövidül az árnyék, a fül következik.

„Visszafordulok a sáros úton.
Megvarrom a csaláninget.”

Mégis ki beszél így,
amikor a legkisebb hattyúfivér 
a fagyos föld alatt alszik?

Székely Éva Mária fordítása

 

Vége a régi időknek

Miféle gyom burjánzik itt a parton?
A lejtők alján milyen zsineg feszül?

„Ha kenyeret kapok, elrágom. Egy fekete
tollpihét tépek ki a reverendaszárnyból.”

Élő kéz szappanoz egy levágott kezet.
Utána egy fül és egy kurta árnyék.

„A tengernyi sárban visszafordulok.
És a csaláninget majd megvarrom én.”

De ki mer így szólni közülünk,
amikor a fagyos földben pihen
az utolsó hattyúfivér is?

Pál Ágnes fordítása

 

Elmúltak azok az idők

Miféle fűkáosz ez folyónak partján?
Lejtő alján miféle konok zsineg feszül?

,,Fegyelemből rágom a kenyeret, mit adnak.
Köpenyszárnyból pihét tépek, feketét.”

Levágott kezet szappannal dörzsöl egy eleven kéz.
Rövid árnyékban pedig a fül követi.

,,Majd visszafordulok én a sárból.
Csalánból meg inget varrok.”

De hát ki beszél így,
mikor fagyott föld mélyén
alszik még az utolsó hattyú-fivér?

Szécsi Krisztián fordítása

 

Az eredeti vers:

Les temps sont passés

Quel chaos d’herbes sur la rive?
Quel fil tenace au bas des pentes?

« Par discipline, je mâche le pain qu’ils me donnent.
Aux ailes des chasubles, j’arrache un duvet noir.»

Une main vive savonne la main coupée.
À l’ombre courte l’oreille suit.

«Je rebrousserai chemin dans la boue.
Je coudrai la tunique d’orties.»

Mais qui parle ainsi
quand au fond de la terre gelée
dort le dernier des frères cygnes?

 

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.