Sabine Schiffner

A lépcső tetején

lányoddal a hátadon
mész fölfelé
ma még semmit sem
írtál és ha igen akkor miért nem
lebeg bűntudattal szemed előtt
saját státuszod hogy művész vagy
régóta óvott ettől
a túl sok lépcsőfoktól
de most védtelennek érzed magad
és a fentről
szűrődő fényt nézed azt
képzeled hogy ott izzik valami
mondhatni nem tudsz
más egyébről írni csak
holdfényről pirkadat alkonyat vöröséről
tengerről és partokról havas tájról
templomkertről fennsíkokról és hasonlókról
görcs áll a lábadba
és azt mondod je refuse
magnéziumot szedsz mielőtt
a fokokat megmásznád
az idegeket is
nyugtatnia kell a
vergődést belül
és nyugodt maradsz
szükséged van az erődre hogy
a gyereket tartsd
lányod aki látja a határokat hisz közel
áll hozzád a határokat amik a házat
a lépcsőkkel együtt
hozzád kötik
amik épp a lépcsők
előtt megállítottak és
mély levegőt véve mindig úgy érzed
magad mintha nem lenne feladatod akár egy nő
aki épp lángra lobbanni készül úgy érzem magam
mondod

Bordás Máté

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.