Ben Lerner

A Lichtenberg-ábrák kötetből

Az én kultúrámban, ha meghal egy asszony, a földön alszunk.
A húgával alszunk. Elaltatjuk a macskáit.
A hajunkat tépjük. Mások haját tépjük.
Rózsás vesekövet hozunk világra. Rekedtre álmodjuk magunkat.

Az én kultúrámban, ha meghal egy asszony,
a szentjánosbogarak eleven belsőségeit összepépesítjük,
és azzal festjük ki a hosszú pillájú holttestet.

Szokás a vesszőzés. Szokás a fényopera.
Szokás a nedvek és a tűz cseréje. Szokás felütni
a kékbogyós Kool-Aidet ciánnal. Szokás szerint
összeütköznek a seregélyek. És igen, természetesen

a tor után, ha elaltattuk már a gyerekeket,
az özvegyet orgonában fürdetjük, fekete selyembe öltöztetjük,
és hamuvá porlasztjuk.

 

Mohácsi Balázs

fordítása