Pierre Székely: Hajnali ének (1967) (Fotó: Cseri László)

A Lichtenberg-ábrák kötetből

§

Vissza kell vonnunk felajánlásainkat, ahogy vannak, odakozmáltan.
Vissza kell hívnunk verssorainkat, mint a selejtes gumiabroncsokat.
Kritikával kell illetnünk a kuratóriumot, hamut szórni fejünkre,

és libasorban belépni az Akadémiára.

A költészetnek még fel kell emelkednie.
A kép nem lehet helyettesítő. A kép anekdota
egy halvaszületett szájában. És sem a reflexió –
káros végtelenségével –, sem a vallás – nyolcad varázsgombájával –
nem halmozhat orgazmust orgazmusra, ahogy a költészet. Szabályaink szerint:

sajnálatunkat kell kifejeznünk. De a sajnálat nem elég.
Arra kell kérnünk, vesse le cipőjét, szemüvegét, protézisét.
Arra kell kérnünk, sírjon nyilvánosan.

Ha ez vigasztalja, nagyra tartjuk John Ashbery korai munkásságát.
Ha ez vigasztalja, kicsit sem fog fájni.

 

fordítása