Willem de Kooning a műtermében

A mester

Ahol a költő megáll, a költemény
beindul. A költemény csak annyit kér,
álljon el az útjából a költő.

A költemény kiüresíti önmagát,
hogy feltöltse önmagát.

A költemény akkor van legközelebb a költőhöz,
mikor a költő arról panaszkodik,
hogy a költemény örökre elveszett.

Amikor a költő eltűnik,
a költemény akkor válik láthatóvá.

Miként választ a költemény?
Ahogy a költőnek a legjobb?
Úgy választ, hogy a költő
ne a maga érdeke szerint válasszon.

fordítása