Antonio Rivero Taravillo

A szikvóják
(Las secuoyas)

                             I

Lemész az ösvényen az óriási
törzsekhez – egy templom oszlopai,
egy univerzumé: benne az erdő
oltár volt és istenek kórusa.
Fák – egy másik korszak itt hagyta őket,
memóriánk völgyébe belenőttek.

Ez akkor volt magonc,
mikor Hektór hexameterre lépett;
amaz mikor egy júdeai férfi
egész másfajta fára tárta karját;
a legkisebb is egyidős
a gótikus üvegek aranyával
vagy a tallérokéval, amikért
vitorlát, kötelet és embert vett Kolumbusz.

Kidőlt az egyik: most göcsörtös
gyökérsikoly; a másik viszont az országút fölött
széles terpesszel hidal át.
Fák – egy másik korszak itt hagyta őket,
másfélék az arányok, és egész más a lépték.

                              II

Felmész az ösvényen az óriási
fákkal hátad mögött, és úgy lihegsz,
mint egy állat, aki percek alatt
lett kétéltű, abból meg ember –
tüdeje még rakoncátlankodik.

Imreh András

fordítása