Jorge Eduardo Eielson

Előző test

A szivárvány keresztülszeli apámat és anyámat
Míg te alszol. Nem meztelenek
Nem takarja őket sem pizsama sem lepedő
Egy felhőt alkotnak inkább
Férfi és női alakban összefonódnak
Talán az első férfi és az első nő
A földön. A szivárvány rajtakap
Amint nézem mint gyíkok a rések között
Csontjaik és csontjaim rései között nézem hogy nő
Égi gyapot szemöldökük közé
Már nem nézik nem ölelik egymást nem mozdulnak
A szivárvány újra elragadja őket
Ahogy magával ragadja gondolataimat
Fiatalságomat és szemüvegemet.

 

Melankolikus test

Ha szív felhőzi a szívet
Húspipacs ringatja el
Életünket a fájdalom ragyogása beleveti
Az agyat az árnyékba és vese
Máj belek még az ajkak is
Az orr és a fül elsötétednek
A láb rabszolgája lesz
A kéznek és könny gyűlik a szemekbe
Az egész test szenved
Egy régi ibolyaszín betegségtől
Minek neve melankólia jelképe pedig
Egy üres szék.

 

Száműzött test

Karjaimon botladozva
Orromon és fülemen megyek tovább előre
Hasnyálmirigyemen sétálok és néha még
A lábamon is. Galléromból fény árad
Sliccem fáj az egész világ
Ólomgömbben mi lenyomja szívemet
Nincsen hazám se nyakkendőm
Így élek hátam mögött a csillagok
Az emberek és a dolgok megrémisztenek
Épphogy hallom
Csontjaim mélyéről egy szaxofon hangját
Nemi szervem és fejem
néma ritmusát. Szüntelen tajték vesz körül
Szüntelenül küzdök
Beleimmel és szomorúságommal
Nadrágommal és ingemmel.

 

Szerelmes test

Gyengédséggel nézem nemi szervemet
Megérintem szerelmes testem hegyét
És nem én vagyok akit látok hanem a másik
Ugyanaz az ezeréves majom
Aki a holtág víztükréből néz vissza és kacag
Szeretem a tükröt ahol végigmérem
Sűrű szakállamat és szomorúságomat
Szürke nadrágomat és az esőt
Gyengédséggel nézem nemi szervemet
Csupasz makkomat és keserűségtől
Duzzadó heréimet
És nem én vagyok aki szenved hanem a másik
Ugyanaz az ezeréves majom
Aki a tükörből néz vissza és sír.

Horváth Lívia

fordítása