Jorge Eduardo Eielson

Földtest

Bármit is látok a föld színén
Meggyőz sohasem lesz belőlem férfi
Se nő se hangya
De még tanult ember sem
Nem vágom a hajam sem a szakállam
Csak ha az ég azt kéri tőlem
A krokodil az én kedves testvérem
A csótányok az egyetlen családom
A füvekkel és a varanggyal osztozom
Az eső szeretetén a pókkal hálókastélya
Építőművészetén
Így megyek megyek tovább
Legtöbbször négykézláb
Két cipő
És egy kalap között.

 

Felöltözött test

Egy cipő és egy kesztyű között
Szikár nyakkendők és orcátlan
Nadrágok egy sárga mirigy
Mi gyengédséggel tölt meg
És csodával
Vannak mosolygó szövetek
És zokogó szövetek
Ízek fehérjék és kalapok
Csillagok ezrei
Halántékomon
Sötét sejtek ezrei
Ürülékemben
Vannak kendők is
És ártatlan gombok
De elsősorban nyakkendők
Nyakkendők vannak
Nyakkendők.

 

Átmeneti test

Egy széken ülök
Szemem és kezem a vászonra tapad
Nézem hogyan csobog vérfolyóm
A halál felé
Vénák porcok és idegek
Ragyognak gyengéden amikor alszom
Semmi sem boldogít jobban
Mint az artériámba zárt
Csillagok tündöklése
Semmi sem keserít el jobban
Mint a cigaretta fénye
És a guruló hamu
Hirtelen törli el mosolyom
És múltam.

 

Utolsó test

Amikor elérkezik a pillanat és elérkezik
Minden nap a pillanat amikor az ember szerényen helyet foglal
Hogy ürítsen és egy haszontalan részünkből
Ismét föld lesz
Minden egyszerűbbnek és közelebbinek tűnik
És maga a holdfény is
Aranyrózsa
Keresztülszeli az étkezőt és a konyhát
A csillagok összegyűlnek a hasban
És már nem fájnak egyszerűen csak ragyognak
A belek visszatérnek a kék űrbe
Ahol a lovak hevernek
És gyermekkorunk ritmusa.

 

Horváth Lívia

fordítása