A texasi láncfűrészes mészárlás
Mit is mondhatnánk egy olyan filmről, amelynek már a címe elijeszti az embereket?
Stephen King
Én
láttam
és szerettem: a vér,
akár Sand Creek,
már a nevével félelmet kelt,
mert amerikai
indián vagyok és megtanultam,
a szavak másfajta erőszakát.
Ez a szótár a génekben rejlik.
Mikor Bőrpofa bezúzza a fehér fiú koponyáját
egy marhataglóval, lesújt újra és újra,
míg a fiú karja és lába ráng és rúg vadul
valódi és képzelt ellenségek felé, feldereng
egy másik mészárszék
a vágóhídon, a film egy korábbi jelenetében
a dülledt szemű, tátott szájú marhák
olyan erős rettegéssel várták a taglót
hogy félelmük bűze elől nem volt menekvés. Feldereng
a vesztőhely
Sand Creeknél,
ahol 105 déli cheyenne és arapaho nőt és gyereket
és 28 férfit mészárolt le 700 állig felfegyverzett katona,
Chivington ezredes és az ő Önkéntesei. Önkéntesek.
Az erőszaknak nincsenek metaforái; csak a hajnali kürtszó.
Hidd el, nincs semmi meglepő
egy holttestben. Így a huszadik század vége felé
könnyen csordulnak a könnyek és értelmetlenül:
az ízlelés és a tapintás helyett
az ismétléstől rettegünk. Én láttam
és szerettem: az öldöklést, a sötét humorát,
a keskeny határt „művészet és kizsákmányolás közt”
mert felfogtam, a vért
csak vér moshatja le. Jártam helyeken,
ahol megértettem, hogy Tépd ki a szívét,
és fald fel egészben. A harag íze
és a keserűség, akár a nyers bőr fogaim közt.
Voltam szerelmes.
A rezervátum autósmozijában láttam először,
és tanúja voltam az amerikai történelemnek,
ahogy pereg és pereg a vásznon
bádoghangszórók torzítják a hangokat és az álmokat.
Azóta éhezem
mindazt, amit nem láttam.
Ez az ország pontosan efféle gyengeséget követel:
faljunk fel mindent, amit elénk tesznek
és kérjünk repetát. Szánk szélesre tárul.
Fogaink megnyúlnak, de lerágjuk őket,
nehogy az agyunkig nőjenek. Én
láttam és szerettem: a vér,
mint a zene,
nagyobbá tesz minket
felelősebbé
bűneinkért,
mert amerikai
indián vagyok és megtanultam,
az éhség könnyen őrületté válik.
Sepsi László
fordítása