A vándorló Perszephoné
Az első változatban Perszephonét
elvették az anyjától
és a föld istennője
megbüntette a földet — mindez
egyezik azzal, amit az emberi viselkedésről tudunk,
hogy az emberek számára mély kielégülést okoz,
ha fájdalmat okoznak, különösen
öntudatlanul:
ezt hívhatjuk úgy is,
negatív teremtés.
Perszephoné első
pokolbéli napjai kapcsán még
folynak a találgatások, a tudósok
vitatják mi történt a szűzzel:
együttműködött-e az erőszakban,
vagy bedrogozták és akarata ellenére rontották meg,
ami mostanában oly gyakran megesik a modern lányokkal.
Köztudott, hogy az imádott visszatérése
nem kárpótol
az imádott elvesztéséért: Perszephoné
visszatér otthonába
vörös pecsétfoltokkal, mint
egy Hawthorne-karakter.
Nem vagyok biztos benne, hogy
megtartom ezt a szót: a föld
valóban Perszephoné „otthona”?
Elképzelhető-e, hogy otthon lehet
az istenek ágyában? Otthon
lehet-e bárhol? Vándorlónak
született-e, más szavakkal
egzisztenciális
másolata-e saját anyjának, kevésbé
akadályoztatva az ok-okozati összefüggések által?
Tudod, nem muszáj mindenképpen
kötődnöd valakihez. A karakterek
nem emberek.
Dilemmák és konfliktusok aspektusai.
Három rész: épp ahogy a lélek osztódik fel,
én, felettes én, ösztönén. Épp, mint
az ismert világ három rétege,
egyfajta diagram, amin különválik
a mennyország a földtől és a pokoltól.
Kérdezd meg magadtól:
hol havazik?
A feledés fehérsége,
a meggyalázásé —
A földön havazik; a fagyos szél szerint
Perszephoné az alvilágban szexel.
Velünk ellentétben, nem tudja,
mi az a tél, csak azt,
hogy ő okozza.
Hádész ágyában fekszik.
Mi jár a fejében?
Fél? Valami
blokkolja a gondolatot
a fejében?
Tudja, hogy a földet
anyák irányítják, ez az
egy biztos. Azt is tudja,
hogy őt nem lehet már többet
lánynak nevezni. Ami
a bebörtönzést illeti, úgy hiszi
azóta fogoly, mióta megszületett.
Szörnyű találkozások várnak rá,
kitöltik majd az egész életét.
Amikor a vezeklés iránti szenvedélyes vágy
krónikussá, hevessé válik, nem te választod,
hogyan élsz. Nem élsz:
nem szabad meghalnod.
A föld és a halál között sodródsz,
melyek végül zavarba ejtően
hasonlónak tűnnek. A tudósok szerint
nincs értelme tudni, mit akarsz,
ha a feletted viszálykodó erők
megölhetnek.
A feledés fehérsége,
a biztonság fehérsége —
Azt mondják,
van egy hasadék az emberi lelken,
amit nem úgy alkottak, hogy teljes egészében
az élethez tartozzon. A föld
azt kéri, tagadjuk meg ezt a hasadékot, javaslatnak
álcázott fenyegetés —
ezt láthattuk
Perszephoné történetében,
amit úgy kellene olvasnunk,
mint egy vitát egy anya és a szerető között —
a lány csak hús.
Amikor a halál szembesíti őt, hogy még sosem látta
a rétet százszorszépek nélkül.
Hirtelen nem énekli már
a lánykori dalait
az édesanyja
szépségéről és termékenységéről. Ahol
a hasadék van, ott van a törés.
A föld dala,
az örök élet mitikus víziójának dala.
Lelkem,
ami meghasad az igyekezetbe,
hogy a földhöz tartozhasson —
Mitévő leszel,
ha a mezőn téged kerít sorra az isten?
Ferencz Mónika
fordítása