Marius Burokas

[a városban karantén…]

a városban karantén
és gyász. mindenki
a havat várja.

a homlokzatokon és
az utcákon –
lemoshatatlan szenny.

elszaporodtak a boszorkányok.
csillogó könyveket
adnak ki
magukról.

a kapualjakban sámánok
házalnak varázserejüket
régen elvesztett
amulettekkel.

fehéroroszország, lengyelország –
mindenhol
lángoló kerítések.

felborult teherautók
csempészett
téllel.

az út mentén húst
árulnak
szinte ingyen.

az állatok kivándoroltak,
kivándoroltak az
írástudók is,
és a nők,
akik tudtak
még járni.

csakis férfiak
horgászbotokkal
és zászlókkal,
kövekkel
a hónuk alatt –

mindenki
egy téren,
hogy könnyebb legyen
felvinni
az égbe őket
és bezárni,
amíg kijózanodnak.

szemben
egy ház ablakában,
a konyhában
ég a villany.

a hűtőszekrényben
a meztelen halál
kotorászik.

az ő sárga
magas szárú cipője
világít így,
amikor megy
az utcán.

észrevesz engem,
biccent.

látjuk még egymást.

Tölgyesi Beatrix

fordítása

A szerző a Szépírók Társasága által rendezett Baltic Poetry Festival / Balti Költészeti Fesztivál résztvevője.