A vízesés mellett
Hajnalban
a nagy kutya –
név szerint Winston –
lehajolt
a levelek közé – többségében tulipánok és füzek –
a fehérlő
vízesés mellett,
és előhúzott,
hogy mindenki lássa,
egy őzgidát;
alig volt nagyobb
egy nyúlnál,
és szerencsére
halott volt.
Winston
végignézett
a törékeny, foltos testen, majd
ügyesen
megragadta
a virágszerű, gyönyörű fejet,
eltörte, aztán
letépte, végül
lenyelte.
Mindeközben
egyre világosabb lett.
Amikor utána szóltam,
Winston csak felnézett.
Őszes állkapcsával
és kedves tekintetével
neki is, ha úgy tetszik,
olyan a feje,
mint egy virágnak; aztán a vöröslő nap,
mely mindeközben egyre csak emelkedett,
a fák fölé ért,
és rászórta vad, karmos fényét
mindenre.
Tóth Bálint Péter
fordítása