Vicente Huidobro

Altazor – V. ének (3. rész)

Ilyen vagy szélmalom
Székmalom
Szék és a szél malma
Éjszakákat és reggeleket szövő
Túlvilági ködöket fonó
Ámulat és mulatás malma
A tájék őrültségeiddel telik meg
És a búza jön és megy
A földről az égbe
Az égből a tengerre

A sárga hullámok búzái
Ahol megbukik a szél
Míg keresi hol csiklandósak a kalászok

Hallgasd
Áramkörökben halad a tapogató
Az északi szél szétfújja hajad
Hajrá őrlő malom
Repülő malom
Csevegő malom
Éneklő malom
Amikor az ég kezében viharral érkezik
Hajrá emlékezetben forgó malom
Vándorgalambokat hipnotizáló malom

Szólalj meg szólj mesemalom
Amikor a szél éteri legendádat beszéli el
Vérezz vérezz alászállás malma
Világ alkonyaihoz tapadt nagy emlékeddel
S hurrikán gyötörte kereszted karjaival

Így nevetünk és dalolunk ezen az órán
Mert a malom megteremtette választott fénye
      /birodalmát
És feltétlenül meg kell tudnia
Valakinek feltétlenül meg kell mondania neki

Nap te a jobb szememben születtél
És a bal szememben haltál meg
Ne higgy a zodiákus jóslataiban
Sem a sírok ugatásában
A sírok a holdtól tanultak rontó igéket
És nem tudják mit beszélnek
Neked elmondom mert kalapom belefáradt a
világjárásba
És ezeréves pillangó tapasztalata az enyém

Prófétálj prófétálj
Csillagképek malma
Míg a nevetés szeszélyén táncolunk
Most hogy az új napot fölénk emelő daru
Levetette az éjszakát a földről

Kezdődjön már el
A farandollam messze fennn a hegyen
A láthatág az ér alatt
Beszáll a holdba
Onnan utazza körbe a világot
Kezdődjön már el
A faranzengés zsong orára
Hozzá az ene ab ona

Az utcabábábál
Az utcacacabál
A farandolonda
A Farandű
Az utcauccauccabál
Az Utcabáljóbbbál
A francfarandolda
A farandi

Nevess nevess amíg be nem áll a csömör
Napoktól ködös kocsijával
És az évek és az évszázadok
Fel nem gyűlnek a vákuumban
És minden el nem sötétül az ég szemében

Az éjszakában visszhajzik a csobbanás
Míg az éjszaka pihenni ágy
Holdja az égben párna
Én a fáradt tájat szemzem
Ahogy a láthatárig út
Egy fa árnyékában épp hajótörődve

És íme számos dologgá folyok szét
Szentjánosbogár vagyok és megvilágítom a
      /vadon ágait
Azonban röptömben is ugyanúgy járok
És nem csak szentjánosbogár vagyok
Hanem a levegő is amiben repül
A hold átjárja ízeimet
Két madár úgy téved el mellkasomban
Hogy nem tehetnek ellene semmit
És aztán fa vagyok
És faként is szentjánosbogármód élek
És égmód
És embermód járok szomorúan
Most rózsafa vagyok és rózsafául beszélek
És azt mondom
Rózsa róródzseki gyere ki
Gyere rózsa napra
Sodródj napról napra rózsa
Zseblángom pirulj piríts csitíts kincs
Lépek apró napivulkán
És félek a vulkántól
De felel a vulkán
Szökevény gördülj a fenékre ott horkolok
Villámrózsa vagyok és felköhögött hurutom
      /zeng
Fogoly vagyok és tücskeim magammal
vonszolom
A lenyelt csillagok beleimben tsikorognak
Hajó orral a viharnak üzekvő menetirányban
Dobra verem elbődülő hőstetteimet
És bal és jobb tüdőm a mély földben légzik
Tengerek és hegyek alatt
Aztán madár vagyok
És tsiviteléssel rendezem le napom
A torkomat átszelő napot
Most csak annyit mondok
Hallgassatok mert énekelni fogok
E század egyetlen énekese vagyok
Enyém enyém az egész végtelen
Hazugságaim mennyszagúak
És nincs tovább
És most tenger vagyok
De kicsit vulkánmód vagyok
Kicsit famód kicsit szentjánosbogármód
Kicsit madár kicsit ember kicsit rózsafamód
Tengerként beszélek és azt mondom
A láthatégig biztos talajon
Minden vagyok hegyík a kobaltenger
Vízenére táncolok hullámpákon
Egyenáramlat váltóáramlat
Hullám elevenkém én zajnárom
A vatak holdja alatti lombzat
Tömegve berődbe megy a végtelegve
És amikor a hurafonok őgnek
És a hullámság partra veti a kötelkeket
Egy hajótörök segítségért kiált
Én úgy teszek mintha süket lennék
Bazsbillámra hányt lassú roszkaszékeimet
      /nézem
Az alattast mint böng
A hegyöröm fókáit
A hullámtala fókáit
Nem pihennek míg a felmenny szélét meg nem
      /harapják
Míg el nem érnek a fennékig
Amennyiben énekel a kalóz
És kéld mintás ruhában hallgatom
         A vászon vibrál a tengerben
         A holdon nyüszít a szél
         S fehér tsikordulásban
         Kékemben hullám szárnyra kél

A tenger utat nyit majd az első hajótörötteknek
Oly sok és még több évszázad után
Letöltötték büntetésüket
Üvegtekintettel járják majd a földet
Prófétai szavaik hegyeire hágnak
És csillagképekké lesznek
Egy vulkán támad majd a hullámok között
És úgy szól én vagyok a király
Hozzátok elém csillagködök harmóniumait
És tudjátok meg hogy a szigetek az én fejem
      /koronái
És a hullámok az én egyetlen kincsem
Én vagyok a király
A király a királynőnek dalol
Az ég az égnőnek dalol
A fény a fénynőnek dalol
A fény amit úgy keres a szeme mintha az övé
      /lenne
Az ég a csillagászati nyelvén és
A fény a mágneses nyelvén énekel
Míg a tenger az örökre fésülködő királynő
      /lábait nyalogatja
Én vagyok a király
És mondom nektek az éjszakát átszelő bolygó
Felismerhetetlen amikor a túloldalon előjön
És még kevésbé amikor a nappalba ér
Hisz arra sem emlékszik hogy hívták
A szüleit kik voltak ők
Mondd anyád neve Búza Virág-e
Vagy egy süketnéma gólya unokája vagy
Vagy azé a zsiráfé akit a sivatag közepén láttam
Ahogy tűnődve legelte a hold füveit
Vagy a piramisszemű akasztott fia volnál?
Egy napon megtudjuk
És titkod nélkül halsz meg
És sírodból szivárvány indul mint egy villamos
A szivárványból egy szeretkező pár indul
A szeretkezésből egy kósza vadon indul
A vadonból egy nyílvessző indul
A nyílvesszőből egy mezőre menekülő nyúl indul
A nyúlból egy szalag indul mutatja neki az utat
A szalagból egy folyó és egy vízesés indul
megmenti a nyulat üldözőitől
Mígnem a nyúl felkúszik egy pillantáson
És a szem mélyébe bújik

Én vagyok a király
Parancsomra virágzanak a vízbefúltak
Kössétek a kalózhoz a szivárványt
Kössétek a boszorkány hajához a szelet
Én vagyok a király
És horoszkópodat úgy szerkesztem majd mint
egy haditervet

Ezt hallván a szivárvány távozni készült
Hova mész szivárvány
Nem tudod hogy minden úton gyilkosok várnak?
A szivárvány súlyos oszlopra fonódva
Higanyoszlop a mi ünnepünkön
Háromezer-kétszáz méter infravörös
Egyik vége lábamon a másik Krisztus sebében
      /nyugszik
A szivárvány arkangyalnak szánt vasárnapjai
Merre a meteorok nyilasa?
A nyűtt nyilas
Örök nyújtózása alatt a nyilazó nyanya vele
hegyes hegedűje vele hegyező hegedűje vele
hegesedő hegedűje
Szivárvány szemöldök ásatáson feltárt egemen
Az ív területe alatt ritka kincsek domború ládája
      /rejlik
És a virág felhúzva mint egy karóra
Szirmai tökéletes fogaskerekével
Most hogy egy ló fel készül ügetni a
      /szivárványon
Most a pillantás kioldja a túltelített szemeket
A pillanatban amelyben az alkonyok a
síkságokon át menekülnek
Az ég egy repülőgépre vár
És a föld alól a halottak nevetését hallom

Szolcsányi Ákos

fordítása

A fordító a publikálás idején Berlin város támogatásában részesült