Medeea Iancu

AMIKOR ÍROK, SÓLYOM VAGYOK, pedig
Ők azt mondják, kancsal az én két
Szemem.

Nem szégyen, hanem művészet,
Hogy különböző képeket alkothatok
Rólad.

Ők azt mondják, hogy egy verset
Így kell megírni, egy nőnek

Így kell öltöznie, hogy nekem így kell
Beszélnem:

De amikor írok, sólyom vagyok,
Pedig ők azt mondják, szemem nem képes

Látni, de
A szemem és a hangom és a költészetem nem
A gyűlölet eszközei,

És amikor írok, így látok,
Amikor hozzád beszélek, így látok,
Amikor leszáll az éj,

Így látok:

Ez a dolgok igaz
Jelentése.

André Ferenc

fordítása