Aimee Nezhukumatathil

Amit a Hihetetlen Hulktól tanultam

Mikor a ruhákra kerül sor,
légy tekintettel a váratlanra.
Bizonyosodj meg róla, hogy a faburkolatos
kombid csomagtartójában a pótkerék

hibátlan. Egy egyszerű farmerkabát
azt mondja, Hé, ha épp nem ritka inka
érméket próbálsz átcsempészni ezen a
békés kisvároson, és a helyi árvát sem rabolod el,

baromi gyengéd fickó tudok lenni.
De bármennyire dühös is egy férfi, egy mosoly
és egy gyengéd szorítás a bicepszén csodákra
képes. Megtanultam, hogy a férfimellkasokon

is vannak mellbimbók, melegek és kemények –
a zöld nem mindig az irigység színe.
Inkább a réteké, tele lóherével és
katánggal, amiket a Hulk keres, hogy pihenjen,

hogy visszaváltozzon. Néhanap egy nő
is vele tart, apró kezével elrendezi
kócos haját, begyógyítja a vágásokat
a kezén. A zöld nem más, mint a tér

víz és nap között, egy hallgatag férfi fedezéke,
a folyékony fénycseppek útja a bordák között.

Pál Sándor Attila

fordítása