Henri Meschonnic

[Az arcod mennyire…]

Az arcod mennyire
testül beszélt
a nyelv kifejezte amit akart
a fülből törzsből szemből saját igaza zúdult
nem volt számukra mondhatatlan
ha szavaid egy része sebesülten fennakadt
még túl friss sérülés hogy visszatérni teljesedjen az idő
bár utam húsod szabta út
nekünk az úton nincsen visszaút
ki megtorpan talál kezet mely minden bajt enyhítő
nincs várakozás ha együtt vagyunk
nincs egyedül ki mint én ismerős veled
a különlétből lesz közös jövő.

Bittner Gábor fordítása

—

[Ahogy az arcod…]

Ahogy az arcod
egész tested mesélt
a nyelv elmondhatta amit akart
a fülnek a deréknak a szemnek igaza volt teljesen
nem ismerik a kimondhatatlant
ha a szavaid egy része porba hull
a seb még túl friss ahhoz hogy idővel visszatérj
mégis tested jelölte ki az utam
nem fordulunk vissza az úton
amikor az egyik nem tud járni a másik kezét nyújtja hogy meggyógyítsa
nem várakozunk amikor együtt vagyunk
nincs egyedül aki úgy ismer téged ahogy én
elválunk azért hogy újragondoljuk a jövőt.

Páricsy Lilla fordítása

 —

[Mivel beszélt az arcod…]

Mivel az arcod beszélt
testestül egészen
hát mondhatott a nyelv akármit is akart
füled derekad szemed marokkal szórta igazát
számukra nincs kimondhatatlan
hogyha a hálóba szavad sérülten akad
ha még túl friss a seb hogy múlttá legyen s visszajöjj
pedig húsod az én utamat járta
a mi utunkon nincsen hátra
ha menni az egyik nem bír a másik keze ad erőt
mikor együtt vagyunk minek várni
ki úgy ismer téged mint én nincs egyedül
elváltunk hogy összeérjen a jövő.

Székely Éva Mária fordítása

 —

[Hogy beszélt az arcod…]

Hogy beszélt az arcod
összes porcikádon át
a nyelv csak mondta a magáét
füled derekad szemed igazat szólt tele torokkal
számukra nincs elmondhatatlan
ha némely szavad szétzúzva hálóba akad
a seb még túl friss hogy elmúljon a múlt és visszatérj
pedig engem bőröd alatt vitt az út
nekünk soha nincsen visszaút
ha egyiknek a lába béna, másiknak a keze gyógyít
nincs várakozás az együttlétben 
nincs egyedül ki téged úgy ismer mint én 
elválunk hogy találkozzon a jövőnk.

Barna Anett fordítása

—

Az eredeti vers:

[Comme parlait ton visage…]

Comme parlait ton visage
par tout le corps
le langage pouvait dire ce qu’il voulait
l’oreille la taille les yeux avaient raison à pleines mains
ils ne connaissent pas l’indicible
si une part de tes mots est prise au filet écrasée
la blessure trop fraîche encore pour achever ce temps pour revenir
pourtant ta chair a fait mon chemin
on ne retourne pas sur notre chemin
quand l’un ne peut pas marcher l’autre a toutes les mains pour guérir
on n’attend pas quand on est ensemble
on n’est pas seul si on te connaît comme moi
séparés c’est pour rassembler l’avenir.

—

A szövegek Imreh András vezetésével, a Francia Workshop keretében készültek. A műhelyvezető előszava itt érhető el.